Érzi a csapat erejét és várja a visszatérést - interjú Kulcsár Dáviddal

Balszerencsésen indult Kulcsár Dávid számára az idény, csapatunk egyik legrutinosabb játékosa ugyanis kéztörést szenvedett, ami miatt hetekre harcképtelenné vált. Az edzésekkel ugyanakkor nem állt le, csak jelenleg másfajta gyakorlatokat végez. Kulival pár napja ültünk le és a beszélgetés során több témát is érintettünk, így szó került a sérülésről, arról, hogy egy játékos hogyan éli meg lelkileg, hogy nem tud segíteni a csapatnak, de szóba került a család, sőt Kuli különös hobbija is.

Négy hete vagy harcképtelen a kéztörésed miatt. Hogy viseli egy labdarúgó mentálisan, hogy partvonalon kívülre kerül, és eközben látja, hogy a társak ugyanúgy mennek, edzenek és mérkőzéseket játszanak? Van segítséged, vagy a hosszú pályafutásod során ehhez már hozzászoktál?

"Is-is. A családom nyilván hatalmas segítséget jelent és a Mesterrel is sokat kommunikálok, ha van új hír, mindig megosztom vele. Volt már egy-két sérülésem, és elmondhatom, ez a hat hét a két keresztszalagszakadásomhoz képest jóformán semmi. Az eleje mindig a legnehezebb, amikor az ember próbálja minél gyorsabban elintézni, hogy megműtsék, elmúljon a fájdalom és elkezdődjön az a rehabilitáció, aminek köszönhetően lépcsőfokról lépcsőfokra haladjon felfelé, azaz vissza a pályára."

A sérülés ellenére részt veszel a csapat mindennapjaiban? Beszélsz a társakkal, ha észreveszel az edzéseken, meccseken valamit, megosztod velük, vagy ilyenkor az ember picit az öltözőben is a partvonalon kívül reked?

"Négy hete műtöttek kedden, csütörtökön kijöttem a kórházból és az első utam ide, a pályára vezetett. Itt vagyok minden nap, csinálom a dolgomat, próbálom szinten tartani magam. A csapat mindennapjaihoz is igyekszem hozzátenni, amit csak tudok, itt vagyok a meccseken is, a hazai meccsek előtt ugyanúgy bejövök korábban, és aki igényt tart rá, annak elmondom az észrevételeket. Próbálok segíteni, mert megvan már az a rutinom, aminek köszönhetően sokan elfogadják a szavaimat. Emellett tényleg fontos a kommunikáció a Mesterrel, a Veszprém elleni vereség után is megkérdezte a véleményemet, én pedig őszintén elmondtam. Ez jót tesz a csapatnak és azoknak a játékosoknak is, akiknek esetleg problémáik vannak a pályán vagy a hétköznapokban. Picit próbálok „pszichológus” lenni, mert én is olyan voltam fiatalon, hogy egy-két segítő szó jót tett a szívemnek és a lelkemnek. Sokat számít, ha az embertől megkérdezik, mi a gond. Eközben persze valóban azt csinálom fizikálisan, amit csak tudok ebben a helyzetben."

Ez milyen gyakorlatokat takar?

"Lábra és törzsre tudok edzeni, csak felsőtestre és jobb karra nem. Nagy probléma nincs, hogy ezek most kimaradnak, mert a lábam rendben lesz és talán kicsit meg is tudom erősíteni, bár szerencsére sose volt gond ezzel. A térdsérülések utáni rehabilitáció alatt is sokat megtanultam a kondis edzésekről, a fiziósunk, Réka is összeírt egy-két dolgot. Ugyanúgy van szabadnapom, mint a többieknek, a meccsnapon sincs nagy változás. Szokták mondani, hogy a sérült játékosnak rosszabb is, mert többet kell edzenie, mint szezon közben."

Mikor térhetsz vissza pontosan?

"Amikor megsérültem, már kiszámoltam, hogy mikor telik le a hat hét. Az eddigi sérülésekből megtanultam, hogy semmit sem szabad elkapkodni, de nyilván más a térdsérülés és a hat hónapos kihagyás, mint ez. Konzultáltam a doktor úrral, nem egyszerű törésről volt szó, plasztikázni, pótolni is kellett egy kis darabot, csavar is rögzíti a csontot. Nem féltem magam, de az, hogy mikor játszok újra, nem csak tőlem függ. Nyilván picit türelmetlen is vagyok, szeretnék minél előbb játszani, de a legfontosabb az egészség, és az, hogy folyamatosan nyerjük a meccseket. Talán már a Mór elleni, szeptember 28-i idegenbeli meccsen ott lehetek a pályán, előtte egy hétig a csapattal edzek, de meglátjuk, milyen állapotban leszek és a Mester hogyan dönt."

Játszottunk kiemelkedő és csalódást keltő mérkőzést is. Hova helyezed a csapatot és mit gondolsz az eddigiekről?

"Próbálom mindig a jót keresni a csapatban, mindig is így álltam hozzá a dolgokhoz. A Veszprém elleni meccs után azt hangoztattam a többieknek, hogy rengeteg pont szerezhető még a bajnokságban, és nyilván sem ők, sem mi nem nyerjük meg az összes meccsünket. Mi nyertünk már 8-0-ra, ők beleszaladtak hat kapott gólba is. Nem ősszel dőlnek el a dolgok, de olyan pozícióba kell kerülni, amivel tavasszal úgy dolgozhatunk, hogy ne legyen kérdés: mi leszünk az elsők. Össze kell érnie a csapatnak tavaszra, de jó úton vagyunk. Kiemelkedik a keretünk, nem lehet kérdés, hogy megnyerjük a bajnokságot. Nyilván alakulhat máshogy is, de nem lehet gond, ha nem leszünk saját magunk ellenségei."

Ha megnézzük a pályafutásod, eddig majdnem 500 felnőttmeccset játszottál. A Kerületen kívül viszont csak két csapatban, a Ferencvárosban és a Paksban szerepeltél. Szoktad figyelni az ő eredményeiket?

"Kilenc és fél évet töltöttem az NB I-ben a Paksban. Hiába vagyok miskolciként félig-meddig Diósgyőr- és Fradi-nevelés, hiába debütáltam az élvonalban a Fradi színeiben, de a Paks jelenti számomra az igazit. Folyamatosan követem őket, kint voltam néhány idei meccsükön is, és nagyon szívesen megyek, amikor csak tudok. Mindig szívesen fogok rájuk gondolni, mert a jóra emlékezek, emellett sok barátom van a csapatban és a vezetőségben, tartjuk a kapcsolatot, naprakész vagyok. Ráadásul a kisfiam az eddigi hat évéből ötöt Pakson élt, ez sem mellékes. A Fradi találkozóit is megnéztem az utóbbi időszakban, nagyon örültem nekik, de nem mondanám, hogy „nagy fradista” lennék. Ott voltam, amikor kizárták a csapatot az NB II-be, akkor mutatkoztam be, de nyilván más idők jártak akkor, mint most."

Nehéz volt megszoknia a kisfiadnak a váltást, a Budapestre költözést?

"Eleinte igen, mert a költözés és a lakásfelújítás miatt kicsit fejetlenség volt, de sikerült megszoknia a környezetet. Sok barátja van az óvodában, emellett a Kerület U7-es csapatában játszik. Nagyon szereti az edzéseket, alig tudjuk hazacipelni őt, viccesen azt mondom, ő edz helyettem kint, amíg én csak bent, az edzőteremben tudok. A paksi közeg nagyon családias, vidéken talán könnyebb is felépíteni az életet, mint egy budapesti csapatnál."

Mit szeretsz különösen a Kerületben?

"Télen megkeresett Szabó Bence, hogy nem lenne-e kedvem ideigazolni. Pakson kevesebbet játszottam, tavaly nyáron már beszéltem Haraszti Zsolt klubelnökkel és közöltem vele, ha lesz lehetőségem, váltok, mert szeretek focizni. Nem voltam vándormadár a pályafutásom során, a Pakshoz való igazolásom előtt is addig hívogattak, ameddig azt nem mondtam, hogy megyek, viszont most nem kellett hívogatni. Az első pillanattól fogva érdekelt a történet. A családdal Budapesten képzeljük a jövőnket, itt szeretnénk leélni az életünket, ez is közrejátszott a dologban, meg persze az is, hogy nem nekem kellett kopogtatnom a csapatnál. Tavasszal adódtak nagyobb problémák, volt, hogy többekhez hasonlóan én sem jöttem szívesen, de most valami megváltozott. A Mester szeretné elérni, hogy jó legyen a közeg, sokat kommunikál a játékosokkal, ami sokat jelent. Biztos vagyok benne, hogy eljön az a nap, hogy mindenki mosolyogva menjen ki edzésre és hibátlan közeg legyen a csapatnál. Pakson a kilenc és fél évből hétben zseniális közeg vett körül, és a vezetők is hangoztatták, hogy a jó hangulat pluszpontokat jelent egy bajnoki szezonban. Reméljük, folyamatosan jönni fognak a győzelmek, ez a lényeg."

A pályán kívül mi az, amit szívesen csinálsz?

"A kisfiunk kiteszi a nap 24 óráját. Úgy indul a nap, hogy reggel beviszem az óvodába, aztán edzés után, ebédkor vagy délután érte megyek, neki is van edzése kedden, csütörtökön és pénteken, hazaérünk, vacsorázunk, lefürdünk és alszunk. Ezzel szépen eltelik a nap, még úgy is, hogy nem lakunk messze. Ezen kívül szeretünk ide-oda mászkálni hétvégente, amikor csak lehetőségünk van rá, megnézünk új helyeket. Nyáron sokszor voltunk a Balatonon, Fonyódon találtunk egy kis apartmanházat, nagyon szeretjük. Nyilván ahogy a mondás tartja, mindig arra szakít időt az ember, amire szeretne, így a barátokkal régóta játszunk különböző amerikai focis fantasyket. Én az NFL-t nem érzem magaménak, de az MLB-t, az NHL-t és az NBA-t igen, folyton beszélgetünk róla, minden játékost ismerünk. Amikor felkelek éjszakánként, megnézem, hogyan szerepeltek a saját fantasycsapatunk játékosai. Amellett, hogy kikapcsol minket, hasznos is, hiszen megismerkedünk másféle sportágak játékosaival és sok cikket olvasunk angolul. Szeretnék egyszer eljutni egy amerikai meccsre, hatalmas élmény lehet."