Vankó Imre: „Nehéz kívülről nézni a srácokat, ott lennék már velük nagyon!”

Vankó Imre egy igazán kiváló felkészülési időszakot tudhatott maga mögött, az edzéseken és az edzőmeccseken is a csapat legjobbjai közé tartozott, nem véletlenül várta bizakodva a tavaszi idényt. A félresikerült Puskás elleni idénynyitón is jó teljesítményt nyújtott, majd jött a Kelen elleni idegenbeli összecsapás, annak is a 29. perce, amikor is megtörtént a baj. Egy ártalmatlan szituációt követően játékosunk szúró fájdalmat érzett, majd nem sokkal később már fél lábbal szökdelt le a pályáról. A diagnózis porcsérülés és hat hetes kihagyás. A rehabilitáció félidejében ültünk le beszélgetni játékosunkkal, aki bár új helyzetben találta magát, hiszen még sohasem volt sérült, ám ennek ellenére végtelenül pozitív és ígéri, még jobb formában fog visszatérni.

Az idény első felében még csak ismerkedett Vankó Imre az új pozíciójával, a támadószellemű játékosnak időbe telt, míg megszokta, hogy a védelem bal oldalán számít rá Aczél Zoltán. A téli felkészülési időszakban aztán minden összeállt, Imi az edzéseken és az edzőmeccseken is kiválóan teljesített, nagyszerűen értette meg magát az új társakkal, különösen Tóth Zolival tűnt úgy, hogy életveszélyes párost alkothatnak a bal oldalon. Aztán a Kelen elleni mérkőzés 29. percében beütött a krach, Imi megsérült.

„Beindítottak mögénk egy labdát, sprinteltem vissza. Egér (Egerszegi Tamás, a szerk.) lefejelte a labdát, én átvettem és simán visszapasszoltam, de rögtön egy szúró fájdalmat éreztem. Próbáltam tovább futni, de „kattogott” a térdem és egyszer csak beakadt. Fél lábon leugráltam a pályáról, a sípcsontom teteje kiakadt, azt vissza kellett tenni. Este elmentem MR-re, a vizsgálat pedig kimutatta, hogy a szalagok szerencsére nem sérültek, a porc viszont rossz helyre került, amiatt ki kellett tisztítani azt a területet, ezt egy hét elteltével meg is tettek az orvosok egy artroszkópos beavatkozás során.” – elevenítette fel a történteket 27 esztendős játékosunk.

Egy sérülés sosem jön jókor, ám most különösen érzékenyen érinthette a történet Imit, több szempontból is. Egyrészt kiváló formában és kiváló erőállapotban várhatta a tavaszi idény rajtját, másrészt egy teljesen új szituációval találta szembe magát játékosunk, lévén a sérülések eleddig elkerülték pályafutása során.

„Nem voltam még sérült soha. De nem estem kétségbe, próbáltam teljesen pozitívan felfogni az ügyet. Arra gondoltam, hogy szerencsés vagyok, hogy nem lett komolyabb a baj, hogy csak egy porcsérülés és a szalagok rendben vannak. Biztos vagyok abban, hogy a felépülés nem lesz hosszadalmas. Valóban jó formában éreztem magma, a felkészülésem is jól sikerült, de bizakodó vagyok, hiszem, hogy még jobb formában tudok majd visszatérni.” – beszélt végtelenül pozitívan a jelenlegi helyzetéről Vankó Imre.

Ami pedig a munkát, a rehabilitációt illeti, nos az gőzerővel zajlik a klub fizioterapeutájának, Joó Rékának az irányításával.

„A reggelem az eddig megszokott rutin szerint alakul, elviszem a kislányomat a bölcsibe, utána indulok a klubba. Kezdésként Réka átmasszírozza a lábam, majd irány a kondi, ott bemelegítünk és az alapoktól kezdünk mindent. Minden nap egy fejlődés, minden nap többet tudok csinálni, ma például már kocogtam is. Nem vagyok egy türelmetlen típus, de azért feszegetem a határaimat. Réka felügyeli a történetet, jó kezekben vagyok. A lényeg, hogy pozitívan állok a dolgokhoz.” – adott betekintést a kulisszák mögé és mesélt a rehabilitációval zajló mindennapokról Imi.

Persze egy futballista legjobban a pályán érzi magát, ott is lehetőleg éles körülmények között. Erre azonban még várnia kell Iminek, ugyanis a gyógyulása körülbelül hat hetet vesz igénybe és ennek még csak a fele telt el.

„Réka megtervezett mindent, azt a forgatókönyvet tartjuk, de ahogy mondtam, azért talán egy picit előrébb is járunk, mint ahogy terveztük. Már futottam, pontosabban kocogtam is, remélhetőleg napról napra többre leszek képes, a jövő héttől már szeretnék dinamikus labdás feladatokat is végezni.” – mondta el a jelenlegi, illetve a következő hetek menetrendjét játékosunk, aki azért azt is elárulta, hogy bizony nem könnyű a partvonalon kívülről nézni a társakat.

„Nehéz, ott lennék már velük nagyon. Megmondom őszintén a csapat pozitív irányba indult el, mind az öltözőben, mind a pályán. Jó úton haladunk és ez ki is fog tartani sokáig, én úgy érzem. Cseszóval járunk be minden nap (Cseszneki Richárd, a szerk.) el szokta mesélni, hogy mit csinálnak az edzéseken és bevallom azért néha irigylem őket. Cseszónak amúgy sokat köszönhetek, személyes betegszállítómnak hívom viccesen, de komolyra fordítva, tényleg nagyon hálás vagyok neki. Ahogy a Páromnak is, mert tőle is rengeteg támogatást kapok és a testvérem is sokat segített, hogy minden zökkenőmentesen menjen a műtéttel kapcsolatban.”

Vankó Imi tehát a nehézségek ellenére végtelenül pozitívan áll hozzá a jelenlegi helyzethez, fegyelmezetten végzi a rehabilitációt és csak előre tekint, várva a visszatérés pillanatát, amely már nem is tűnik annyira távolinak. Hogy aztán újra a pálya bal oldalán száguldjon fel és le, gólpasszokkal vagy éppen gólokkal segítve a Kerületet.