Van egy varázsereje ennek a helynek – interjú utánpótlás sikeredzőnkkel, Kun Györggyel

Tősgyökeres óbudai, aki, bár eredetileg bokszoló akart lenni, végül labdarúgó lett. Játszott Varga Zoli irányítása alatt, de volt edzője Nyilasi Tibor is. Egy sérülés miatt nem teljesedhetett ki a pályafutása, ám azt mondja, hogy amit az élet elvett tőle, azt utánpótlás edzőként a fiataloknak akarja megadni. Jelenleg éppen kisebb történetet ír csapatával, hiszen a klub utánpótlásának leghosszabb veretlenségi szériáját futják. Nem mellesleg rajong Pep Guardioláért, elismeri Marco Rossit, a hazai edzőkollégák közül pedig Ricardo Moniz munkája mozgatja meg leginkább a fantáziáját. Interjú Kun Györggyel, U16-os csapatunk vezetőedzőjével.

Kun György számára a III. kerületi TVE abszolút hazai pálya. Hiszen 1986-ban itt kezdett el focizni, majd felnőttként visszatért – ahogy ő mondta anno, „Hazatértem” - a klubhoz és tagja volt annak a csapatnak, amely az NB I-ben szerepelt. Szűcs Jani bácsi keze alatt pallérozódott, aki saját bevallása szerint kemény volt, de azért csak embert faragott belőle. Pályafutása során megfordult több csapatnál is, volt például a Ferencváros labdarúgója is, ahol ráadásul nem más volt az első edzője, mint a legendás Varga Zoltán.

„Ő volt rám a legnagyobb hatással. – eleveníti fel a kezdeti időszakot a Fradinál. „Profi mentalitású, kemény futballzseni volt. Az Üllői úton edzettünk, egy junioredzésen szúrt ki és úgy vitt fel a felnőttcsapatba, azon a héten már mentem is Ciprusra velük. Az az ember volt, aki beállt közénk és megmutatta, mit kell csinálni. Kint maradtunk a fiatalokkal edzés után, ő pedig jobbról-balról beadott középre nekünk. Zseniális, egyben nehéz ember is volt egyben.”

TVE: Abban a Fradiban azért olyan egyéniségek játszottak akkor, mint többek között a tragikusan fiatalon elhunyt Zavadszky Gábor, vagy Hrutka János, Vincze Ottó, de akkor még bőven játszott Lipcsei Péter, vagy említhetném Hajdu Attilát és Dragóner Attilát is. Milyen volt velük egy csapatban játszani?

K.Gy.: Mindenki játszani akart, de abszolút elfogadtak. Játszottam más csapatokban, de nem véletlenül mondják, hogy a Ferencváros más közeg. A szurkolói hozzáállás és szeretet miatt más: rajonganak a futballért, és rajongtak 1998-ban is. Sajnos a Szpartak Moszkva elleni edzőmeccsen megsérült a térdem, így az élet elvette tőlem a lehetőséget, hogy kiteljesedjek. Akkor még a rehabilitáció nem volt olyan szinten, mint manapság. Akkor még gyerekcipőben járt. Meg úgy érzem, hogy magamra is hagytak picit a sérülésemmel. Saját úton műttettem meg magam, nem volt profin kezelve a helyzet. Nem lett soha olyan a lábam utána, mint volt. Abban az évben kölcsön is adtak a Stadlerhez. A Fradinál kirúgták Varga Zolit, őt Nyilasi Tibi váltotta, de én már nem játszottam az irányítása alatt, mentem a Stadlerbe és igazából soha többet nem is tudtam visszakapaszkodni. Nem lett jó a lábam.

TVE: A Stadler után jött a Kerület, amely abban az idényben jutott fel a legmagasabb osztályba. Hogy emlékszel vissza az itteni NB I-es időszakodra?

K.Gy.: Szerintem a legjobb időszakom volt. Nyolcezer ember volt egy Kerület-Fradin, jónevű játékosok voltak itt, nagyon jó csapattal. Mobil lelátó volt a mostani lelátóval szemben. Az akkori csapatban ott volt Urbányi István, Kecskés Zoli vagy Wukovics László, de Vincze Ottó testvére, Gábor is a csapattársam volt. Az edzőnk Ralf Wilhelms volt. Ő eredetileg német, de Amerikában játszott és edzősködött, ha jól emlékszem San Diegoból jött hozzánk. Ő a mentalitásával volt rám nagy hatással. Zseniális emlékként maradt meg a Kerülettel az NB I-es idény.

TVE: A pályafutásod végeztével rögtön tudtad, hogy edző akarsz lenni? Egyáltalán hogyan lettél edző?

K.Gy.: Gyerekekkel akartam foglalkozni, mert imádom őket. Tudatosan formáltam magam, tudtam, hogy ez az én pályám. Talán visszakapom most azt a futballtól, amit játékosként nem kaptam meg, mert sajnos bőven maradt hiányérzet bennem a pályafutásom miatt.

TVE: Az előbb a rehabilitációval kapcsolatban mondtad, hogy gyerekcipőben járt akkoriban. De azért amellett sok más minden is gyerekcipőben járt a mostani trendekhez képest. Te például odafigyelsz arra, hogy például a srácaid hogyan táplálkozzanak?

K.Gy.: Természetesen! Figyelünk erre is, tanítjuk őket arra, hogy profi életet éljenek, és tegyenek bele mindent abba, hogy valamit elérjenek. Van egy közös csoportunk, ahova beküldünk többek között táplálkozási tanácsokat és étrendet. Úgy látom, hogy jó képességű társaságról van szó, elhivatottak, akarják ezt az egészet. Nevelőapai szerepet is betöltünk náluk. Borzasztó nehéz a dolgunk, hiszen rengeteg inger éri őket. Mire edzésre érnek, hanyatt esnek az információktól. Nem könnyű az életük ebből a szempontból.

TVE: Sok korosztály megfordult a kezeid alatt eddigi pályafutásod során. Ha most belegondolsz, akkor mit mondanál, melyik korosztállyal a legnehezebb dolgozni?

K.Gy.: Talán a 19 évesekkel, akik elkezdenek felnőni és nehezen tudod kontrollálni őket, de a 16 évesekkel sem könnyű, hiszen kamaszodnak. Látszik a változás szemmel is, ahogy férfiasodnak, más a habitusuk is. Keresik magukat. Sokat beszélgetek velük és a szülőkkel is. Kemény, de lelkis edzőnek tartom magam. A szülőkkel is folyamatosan tartom a kapcsolatot. Nem könnyű szakma ez! Már csak azért sem, mert rohamosan fejlődik a klub: négy éve vagyok itt, és professzionális dolgokat csináltatunk a gyerekekkel. Elkezdődik a lemorzsolódás, ezt pedig el kell tudni mondani a szülőknek is., hogy ki az, aki esetleg lemaradt a többiektől. Őszintének kell lenni a szülőkkel, mert jobb, ha ki vannak mondva a dolgok.

TVE: Gyanítom nem ez a munkád kedvenc része. De akkor melyik az?

K.Gy.: Az edzéstervezés.

TVE: Képzed magad folyamatosan? Van olyan edző, akinek a filozófiája megegyezik a tiéddel?

K.Gy.: Guardiola-fan vagyok, az ő filozófiájában hiszek. A 10 évvel ezelőtti Barcelona és a mostani Manchester City a kedvenc csapataim. Félelmetes, amit Guardiola csinál! A sebesség, a dinamika, a pozíciók betöltése, zseniális. Sokan mondják, hogy túlgondolja a dolgokat, de nyilván szerencse is kell az élethez. Bújom a külföldi szaklapokat, megpróbálom rájuk formálni posztokra lebontva a stílust. Határozott elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék játszatni. A labdatartásból kell támadást építeni. Az egyensúly a fontos, hiszen, ha ez a kontroll megvan, akkor vagy jó. Sosincs olyan, hogy kész vagy, megállsz és mindent tudsz, mert ott vége a történteknek. Szívesen foglalkoznék amúgy felnőttekkel is, gondolkozom, hogy milyen lenne, mert szeretem az adrenalint, a meccsdrukkot, ez a lételemem.

TVE: Azért adrenalinból kijut így is neked, hiszen egészen komoly sorozatot építetek éppen a csapatoddal. Hány meccses veretlenségi sorozatnál is tartotok az U16-osokkal?

K.Gy.: Tizenegy (10 győzelem és 1 döntetlen, a szerk.). Nem volt még ilyen, és ez nagyon komoly. Tavaly decemberben, amikor felkértek, napokig hezitáltam, hogy elvállaljam-e, de meggyőztek. Most aratjuk le a munka gyümölcsét. A mutatott játék és a dominancia, amivel nyerjük a meccseket, a győzelmeknél is komolyabb. Jó dolog, hogy itt tartunk, előre mutat a jövőre nézve is. Nagyon fontos számomra ez a klub.

TVE: Egy gondolat erejéig térjünk vissza az edzőkre és a filozófiákra, amelyek közel vagy éppenséggel távol állnak tőled. Ha idehaza nézünk szét, akkor ki az, akinek a munkájával a magyar edzői közegből azonosulni tudsz?

K.Gy.: Ricardo Moniz offenzív futballja nagyon tetszik, mint ahogy Dárdai Pali hatalomátvétele is átjött tévén keresztül. Fontos, hogy az ember érezze: egy edzőben van erő és dinamika. A gyerekeknek el kell hinniük, hogy jók és jó az, amit csinálunk. Tudom magamról, hogy át tudom adni a stílust, és ezáltal megnyugodhatnak a gyerekek, mert jó akadémiai képzést kapnak. Döbbenet, mennyit javultak a mostani U16-osok mentalitásban is. Tavaly nem tudtunk idegenben győzni, most ki-ki meccseket is lehozunk. Egy jó edző ismérve, hogy a tudását megfelelő pedagógiával át tudja adni a játékosoknak. Aczél Zoli filozófiája is tetszik, szívesen dolgoznék vele együtt majd egyszer, sokat beszélgetünk a futballról.

TVE: Egy kicsit vonatkoztassunk el a Kerülettől, de azért maradjunk a labdarúgásnál: pár nap és kezdődik a foci vb. Kinek szurkolsz?

K.Gy.: A spanyoloknak és a braziloknak. Annyira nem hoz lázba a vb, mint régebben – megnézem a meccseket, de annyi más ingert kap az ember az életben, hogy nincs ott teljesen a fókusz, mint például 2002-ben volt.

TVE: A magyar válogatott sajnos nincs a vb-mezőnyben, de az utóbbi időben remekül szerepel, elég, ha csak a Nemzetek Ligájára gondolunk. Mi a véleményed a Marco Rossi féle válogatottról?

K.Gy.: Marco Rossi megtalálta az embereit. Nagyon jól felkészült szakemberről beszélünk, elkezdtünk focizni, megtaláltuk az egyensúlyt. Tetszik a játékunk, meg van töltve tartalommal. Drukkolok Rossinak és drukkolok a csapatnak is.

TVE: Egy év múlva hol látod magad?

K.Gy.: Szeretnék fejlődni, szintet lépni, így licenctéren is, emellett rá szeretnék feküdni az angolra. Remélem, hogy itt küzdhetek nagyobb célokért, hiszen építem magam. Óbuda olyan hely, ami mindig is komoly kerületnek számított. Amikor itt kezdtem anno, olyan létesítmény tárult elém, hogy el sem akartam hinni, hogyan lehet itt futballozni, ehhez képest felhúztak azóta egy ékszerdobozt, ahova jó bejönni. Régi emberekkel találkozom, van egy varázsereje ennek a helynek. A régi óbudai szellem megvan, és érzem, hogy örömmel jövök be dolgozni.