"Szeretnénk egy olyan stabil NB II-es csapatot kialakítani, ahol sajátnevelésű játékosok játszanak"

Nagyinterjú Sajó Dániellel, a III. kerületi TVE új sportigazgatójával.

Hat évesen kezdett el focizni, utánpótlás szinten végigjárta a korosztályos válogatottakat. A Ferencvárosnál teljesedett ki labdarúgó pályafutása, amely a sok sérülés miatt a húszas évei közepén megszakadt. Volt próbajátékon a Kerületnél is, ám úgy alakult, hogy végül játékosként nem lett tagja egyesületünknek. Néhány év elteltével mégis Óbudára sodorta a sors, játékosmegfigyelőként kezdett a Kerület sikereiért dolgozni. Pár hónapja viszont nagyot fordult vele a világ, sportigazgatónak nevezték ki. Mélyvíz ez a javából, mondhatnánk, ő megelőlegezett bizalomként gondol új szerepkörére. Sajó Dániellel, a Kerület új sportigazgatójával ültünk le beszélgetni eddigi pályafutásáról, hitvallásáról, a csapat jelenlegi helyzetéről és természetesen a jövőbeli tervekről.

Tősgyökeres ferencvárosi gyerekként írja le magát, akinek legnagyobb álma az volt, hogy labdarúgóként a ferencvárosi szurkolók előtt léphessen pályára és játsszon fordulóról fordulóra a zöld-fehérek csapatában. Pályafutása ígéretesen ívelt felfelé, belső védőként U15-től egészen U19-ig tagja volt a korosztályos válogatottaknak, ám a felnőtt karrier mégsem adatott meg neki a sorozatos sérülések miatt. A nagy álom azért részben összejött, egy Ligakupa mérkőzésen felölthette magára a zöld-fehér szerelést a felnőttek között is, ami még annak ellenére is örök emlék maradt számára, hogy saját bevallása szerint nem az volt élete meccse, ráadásul idegenben, a Diósgyőr otthonában került sor a bemutatkozásra. Amúgy nem sok választotta el attól sem, hogy Kerület játékos legyen, próbajátékon megfordult a Kalap utcában, ám végül mégsem öltözött kék-fehérbe.

„Kicsit vicces, de ettől még igaz, hogy pont itt, a Kerület-pályán hagytam abba úgymond a profi labdarúgást. Próbajátékra érkeztem, belső védőt keresett a Kerület, amely akkor került fel az NB III-ba. Lejöttem egy edzésre, de már annyira fájt mindenem, térdem, hátam, illetve a heti több edzés is már megterhelő lett volna, így végül úgy döntöttem, hogy hagyom és inkább elengedem a történetet.” – beszélt a meg nem valósult TVE-labdarúgó pályafutásáról Sajó Dániel, a Kerület ősszel kinevezett sportigazgatója.

Aztán pár év elteltével a sors úgy hozta, hogy mégis a Kerület alkalmazásába került, jóllehet nem labdarúgóként, hanem játékosmegfigyelőként, scoutként. Laikusként azt hihetnénk, hogy valamilyen szinten azért összevág a korábbi szerepkör a jelenlegivel, és bár vannak természetesen átfedések, mégis merőben más feladatkörrel találta magát szemben, ami pedig a felelősséget illeti, a kettő össze sem hasonlítható egymással.

„Megfigyelőként, hogy is mondjam, a figyelmemet nem kellett annyira szétszórnom, ott megvolt az adott feladat, mérkőzésre kilátogatni, játékosokat megnézni, játékosokat értékelni. A mostani szerepkör sokkal szerteágazóbb. Sportigazgatóként az utánpótlást is felügyelni kell, a felnőtt csapatnál meg kell teremteni a feltételeket, hogy maximálisan csak a szakmai munkára kelljen figyelni. Ezen felül a játékosmegfigyelésből adódik, hogy az átigazolások, a játékoskeret kialakítása összefügghet valamilyen szinten, erről valóban, mint hasonlóság beszélhetünk. Viszont sportigazgatóként sokkal szorosabb kapcsolatot kell tartanom a játékosokkal, a szakmai stábbal, beleértve akár a videóelemzőt, a gyúrót, a fiziót, a létesítmény fenntartásáért felelős személyeket és még sorolhatnám. Azt gondolná az ember, hogy könnyű a sportigazgatói pozíció, hiszen igazából csak össze kell rakni egy keretet, és az igazán zűrös része egy-egy átigazolási időszak lehet a munkakörnek, ám ez egyáltalán nem így van. Természetesen az átigazolási időszak az valóban nagyon sűrű, rengeteg munkával, adminisztrációval és izgalommal is jár, de amikor nincs átigazolási időszak, akkor is folyamatosan kézben kell tartani a dolgokat.” – kapunk némi betekintést a sportigazgatói feladatkörbe.

Amúgy saját bevallása szerint az új titulust ízlelgetnie kellett egy ideig, ám miután karriertervei között szerepelt a sportigazgatói munkakör, nem sokat töprengett ezen, inkább fejest ugrott a munkába.

„Az elején furcsa volt, meg szokatlan, hogy „Sajó Dániel, sportigazgató”, de nekem tényleg hosszú távon ez volt a vágyam, vagy inkább álmom, hogy sportigazgató legyek, és az, hogy ezt szeretett klubomnál, a III. kerületi TVE-nél tudtam elérni, az nekem egy óriási megtiszteltetés és úgymond egy megelőlegezett bizalom az Elnök úr részéről. Szeretem, élvezem nagyon! Nyilván sokkal nagyobb a felelősség, mint mondjuk az előző pozíciómban volt, de szeretem a kihívásokat és tényleg annyira jól érzem magam benne, hogy nem is munkaként tekintek a mostani feladatokra.”

A klub szempontjából talán a legjobb megoldás született azzal, hogy ahogy mondani szokás, „belsős” munkatársra esett a választás, amikor a sportigazgató személyéről kellett dönteni, hiszen így egy olyan ember került a pozícióba, akinek nem kellett megismerkednie a klub filozófiájával, abban dolgozott immáron ötödik éve.

„Amúgy is azt gondolom, hogy a klub filozófiája az abszolút az enyém is. Az a játékfelfogás, illetve az a szellemiség, amit a klub képvisel, egybevág az én szellemiségemmel is. Nekem ez volt az első klubom és abszolút azonosulni tudtam ezzel a felfogással, ami itt meghonosult.” – állította párhuzamba saját és a klub szellemiségét Sajó Dániel, aki természetesen a konkrét célokról is nyíltan beszélt.

„Igazából hosszú távon, ha az eredményt nézem, akkor szeretnénk egy stabil NB II-es középcsapatot kialakítani, amelyben lehetőség szerint több saját nevelésű játékos kaphat helyet. Az utánpótlásunk a kemény munkának köszönhetően olyan szintre került, hogy bátran nyúlhatunk a fiatalokhoz, elkezdhetjük a beépítésüket a felnőtt futballba. A hosszú távú célom, az, hogy minél több saját nevelésű játékosunk legyen ott a felnőtt csapatunkban. Ez persze egy folyamat, de úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos alappillér lehet, már csak abból a szempontból is, hogy a szurkolók is jobban tudnak azonosulni egy olyan Kerülethez, amelyben hétről hétre olyan játékosok lépnek pályára, akiknek van kötődésük a klubhoz. Ez például az egyik fontos feladat, amit kitűztünk magunk elé, és amit meg szeretnénk valósítani.”

Ha már feladatok, nos, abból van bőven, hiszen konkrétan egy átigazolási időszakot kapott az új sportigazgató a nyakába, ráadásul egy olyan őszt követően, amelyről nem feltétlenül lehet sikersztoriként beszámolni.

„Valóban nem úgy sikerült az ősz, ahogy azt elterveztük. Decemberben kiértékeltük ezt a félévet, levontuk a következtetéseket, és arra jutottunk, hogy nem jó irányba haladunk, most kell belenyúlnunk és talán drasztikusabban változtatnunk. Letettük amellett a voksunkat, hogy ez a 13 pontos hátrány, ez sok, és ugye akkor még csak az első helyről beszélünk, a feljutásról még szót sem ejtettünk, hiszen ismert, hogy az NB II-ért egy playoffot kell nyerni. Az Elnök úrral közösen azt határoztuk meg irányvonalként, hogy már januártól elkezdjük úgymond a jövő csapatát építeni, hogy a nyárra egy olyan együttest alakítsunk ki, amelytől elvárható a bajnokság megnyerése. Ennek ismeretében azt mondhatom, hogy nem vagyunk eredménykényszerben, ugyanakkor amennyiben ez az építkezés, ez a folyamat olyan jól sikerülne, hogy akár már most lőtávolon belül leszünk az első helytől, akkor mindent meg fogunk tenni azért, hogy már idén fel tudjunk jutni, de most a fókusz - ez a legfontosabb - nem az eredményen van, hanem a fejlődésen, az építkezésen.” – beszélt új sportigazgatónk a szezon második feléről és a legfontosabb feladatokról.

Ami pedig az átigazolási szezont illeti, a keretben komoly változások történtek, többen távoztak és bizony érkeztek is szép számmal csapatunkba új játékosok.

„80-90%-ban úgy alakult az átigazolási időszak, ahogy terveztük. Nyilván van még hiányérzetem, van még olyan poszt, ahova szeretnénk még igazolni, de nagyjából a keret megvan. Mindenképpen örömteli, hogy az utánpótlásból négy saját nevelésű játékosunk is elkezdte a téli felkészülést a felnőtt csapattal, ebből a négy játékosból egyelőre kettő maradt a keretben, ők teljes értékű tagjai az első csapatnak.”

Az utánpótlást mindig is zászlóshajóként kezelte az egyesület, és ez a jövőben sem lesz másként. A fiatalokat kitüntetett figyelem övezi a klubnál, minden segítséget megkapnak a fejlődés érdekében, idéntől már mentáltréner is foglalkozik velük.

„Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy sikeresek legyünk, az utánpótlásnevelés kiemelten fontos. Ugyanakkor a sikerességre mindkét félnek törekednie kell, tehát a klubnak és a fiatal játékosoknak egyaránt. Adott egy klub, de kell egy alany is, aki nagyon szeretne labdarúgó lenni és mindent megtesz azért, hogy focista váljék belőle. Nyilván jó, és előny, ha van mögötte egy olyan szülői háttér is, amely ebben tudja támogatni, és akkor vagyunk mi, akik a fejlődés szempontjából mindent megpróbálunk megadni, edzésekkel, külön edzésekkel, odafigyelve nem csak a fizikális, de a mentális tréningre is. Éppen ezért idén nyártól alkalmazunk mentáltrénert, Nagy Péter személyében, aki egyébként a felnőtt csapatunknál is ott van, mert azt látjuk, hogy tényleg ma már az, hogy valaki tehetséges, vagy jó futballistának számít, az nagyon kevés, toppon kell lenni mentálisan is ahhoz, hogy tényleg elérje azt a célt, amire predesztinálva van.” – emelte ki az utánpótlásnevelés fontosságát, illetve a klub felelősségét a fiatalokkal kapcsolatban sportigazgatónk.

A legfőbb célja ezen felül az, hogy kialakuljon egy erős és jó mag, amelyre lehet építkezni saját nevelésű játékosokkal, illetve olyan fiatal futballistákat igazolni a jövőben, akikben megvan a lehetőség. Jelen állás szerint kissé távolinak látja, hogy egy év múlva NB II-es csapatként beszélünk a Kerületről, de azzal már elégedett lenne, ha jövő ilyenkor magabiztos előny birtokában vezetné csapatunk az NB III-at, olyan futballal, amellyel a szurkolók azonosulni tudnak, amelyet szeretnek, amelyet a klub is a magáénak érezhet.

„Arra törekszünk, hogy a szurkolóinkat is ki tudjuk szolgálni. Jelenleg a csapatnak türelemre van szüksége az építkezéshez, amit megkezdtünk, kell egy kis idő. Viszont azt már most megígérhetem, hogy építkezés ide vagy oda, azt biztos látni fogják a szurkolók, hogy ez a csapat nem ad fel meccset, nem kishitű, hogy harcolni fog a lefújásig, minden mérkőzésen.” – üzent a szurkolóknak is a Kerület új sportigazgatója, akiről azért a beszélgetés végén kiderítettünk még egy-két érdekességet:

Kedvenc csapata a Ferencváros, de csak a TVE után. Kedvenc játékosa a Real Madrid ikonja, Raúl volt, majd a zseniális csatár visszavonulása után Sergio Ramos lett a favorit. Régebben több külföldi focit nézett, mint magyart, ám mára ez az arány megváltozott, most már előbb ül le a tévé elé és néz meg egy NB II-es találkozót, mint mondjuk egy Real Madrid – Cádiz spanyol bajnokit. A magyar válogatott szereplése inspiráló szerinte, örül, hogy több nemzetközi szintű játékossal tud számolni Marco Rossi, Szoboszlai Dominikot pedig kiemelkedő tudású futballistának tartja, aki akár a legmagasabb szintre is eljuthat a klubfutballban. Amúgy számára inkább Ronaldo, mint Messi, és a foci mellett más sportág nem is nagyon mozgatja meg, de a vízilabda és a kosárlabda azért jobban, mint a többi. Majd gyorsan kiegészíti mindezt azzal, hogy amíg barátnője versenyszerűen űzte, addig a röplabdát is figyelemmel követte. A popzene amúgy közelebb áll hozzá, mint a rock, és inkább az egészséges ételeket preferálja a gyorséttermi „finomságokkal” szemben.