Szalai Vilmos - „Ez a legjobb pillanat, így pozitív élményekkel zárom le a karrierem.”

Négy és fél évet töltött el a Kerület kötelékében, ez idő alatt megjárt hullámhegyeket és hullámvölgyeket. Tagja volt a Covid-időszak alatt a bajnoki címről és így a feljutásról nüanszokkal lemaradó csapatnak, illetve annak a gárdának is – ezúttal már csapatkapitányként, - amely agyonverve az NB III. komplett mezőnyét tükörsimán jutott fel az NB II-be. Szalai Vilmos saját bevallása szerint pályafutása legszebb időszakát töltött el Óbudán, emberileg és szakmailag is itt fejlődött a legtöbbet, ám mindezek ellenére az ünnepek alatt arra a döntésre jutott, hogy felhagy a profi labdarúgással, hogy a jövőben családjára és a családi vállalkozásra összpontosítson. A döntés hátteréről faggattuk korábbi csapatkapitányunkat.

Szalai Vilmos az Újpestnél töltötte utánpótlás éveit. Ezt követően játszott, sőt NB II-es bajnokságot nyert Mezőkövesden és tagja volt az NB I-ben is szereplő csapatnak. Szintén az első osztályban játszott, amikor a Diósgyőr labdarúgója volt, majd Sopron, Nyíregyháza, Siófok és Vecsés érintésével érkezett meg Óbudára. Pályafutása során a Kerületben játszott a leghosszabb ideig, majd’ 140 mérkőzésen húzta magára a TVE kék-fehér szerelését. Volt csapatkapitány is, méghozzá az NB III-at megnyerő gárdának. Rengeteg élmény, megannyi szép és – természetesen - néhány kevésbé szép emlék övezte ezt a hosszú időszakot, amely most lezárul, ugyanis Vili úgy határozott, hogy felhagy a profi labdarúgással és visszavonul.

TVE: 31 éves vagy, még bőven lenne benne, nem? Miért hoztad meg azt a döntést, hogy 4 és fél év után elhagyod a klubot és visszavonulsz?

Szalai Vilmos: Lenne benne persze, de úgy érzem, hogy ez a tökéletes pillanat. Négy és fél év hosszú idő egy klubnál, de a döntésemnek valójában két része van: ez abszolút magánéleti döntés. Egyrészt december 23-án újdonsült apuka lettem, és úgy gondolom, minél több minőségi időt szeretnék tölteni a családommal, másrészt sokan tudják, hogy főállásban, heti és napi szinten a családi vállalkozásunkban dolgozom, ott minél több szerephez szeretnék jutni, amihez sokkal több idő kell. A jövőmet és a családom jövőjét tekintve szeretnék nagyobb és több lehetőséghez jutni, a jelenleginél is komolyabb kihívások elé szeretném állítani magam, ebből a szempontból tehát a jövőmet kell megalapoznom. De fontos szempont volt az is, hogy ennyi év után, azokkal az eredményekkel, amelyeket közösen elértünk a Kerülettel, úgy érzem, most van a legjobb pillanata annak, hogy befejezzem, mert így pozitív élményekkel tudom lezárni a karrierem.

TVE: Egy négy és fél éves időszakról beszélünk, ez valóban sok és a jelenkori labdarúgásban elég szokatlan is, hogy valaki ennyi időt eltöltsön egy klub kötelékében. Egy ilyen hosszú időszak bővelkedik jó és nyilván kevésbé jó élményekben, de mi most koncentráljunk az előbbire. Fel tudod idézni, hogy melyik volt a legnagyobb élményed Kerületnél eltöltött időszakod alatt?

SZV: Egyértelműen az NB III-as bajnoki cím és a feljutás. A feljutás előtti egy évben is jól álltunk, de jött a koronavírus és lefújták a bajnokságokat – akkor félidőben talán egy vagy két pontra voltunk a feljutást érő helytől, ha ott továbbmentünk volna, szerintem magabiztosan behúztuk volna a bajnokságot. Ez nyilván hatalmas csalódás volt a csapat és a klub történetében, mert a játékosokat, a vezetőséget és az elnököt, az elnökséget is tekintve mindenki nagyon sokat dolgozott, hogy a nagy célunkat megvalósítsuk, de sajnos a vírus közbeszólt. Rá egy évre viszont szó szerint agyonvertük az NB III-at, teljesen felszívtuk magunkat, és amikor az előző év történései után kitört belőlünk, hogy feljutottunk, olyan örömöt, olyan megkönnyebbülést éreztünk, ami nálam abszolút a top, pedig többször is nyertem már NB III-at a pályafutásom során, sőt NB II-t is.

(A legszebb emlék: a bajnoki cím és a feljutás)

TVE: Ha elmerülünk a számok tengerében és kitekintünk az Óbudán eltöltött időszakodból, akkor összességében hány éves pályafutásról beszélünk az esetedben?

SZV: Húsznál is több, így mondhatjuk, hogy az óbudai időszak számított a legfontosabbnak, mert itt voltam a legtöbbet egyhuzamban, itt voltam csapatkapitány, szakmailag és emberileg is itt kaptam a legtöbbet, emellett III. kerületi lakosként is nagyon közel állt és áll hozzám a klub. A legértékesebb és legszebb pillanatként, nagy örömként marad meg, hogy feljutottunk az NB II-be és csapatkapitányként felemelhettem a serleget.

TVE: A hosszú pályafutás velejárója, hogy sok edző keze alatt megfordultál. Ha visszagondolsz a pályafutásodra, van olyan edző, aki a legnagyobb hatással volt rád?

SZV: Sok edzővel dolgoztam együtt, így említhetném Véber Gyurit, akivel feljutottunk az NB I-be, Tomiszlav Sziviccsel is szerettem együtt dolgozni Diósgyőrben, de mégis Kemenes Szabit mondanám, aki alatt emberileg és szakmailag is nagyon sokat fejlődtem, ráadásul új szerepkörben kaphattam lehetőséget. Szabi, mint ember és edző is nagyon sokat adott a pályafutásomhoz, nem csak a csapatkapitányi poszt miatt. Úgy kezelt és használt engem, ahogy használni kell – nem volt könnyű dolog, de jól sikerült neki.

TVE: És ha a játékosokra bontjuk le ezt a kérdést? Tudnál kedvenc csapattársat mondani, akivel mondjuk a legjobb volt együtt játszani, akivel a pályán vagy a pályán kívül is nagyszerűen megértetted magad? Akár a Kerületből, hiszen itt töltötted a legtöbb időt.

SZV: Sok ember, sok csapattárs: egytől egyig mondhatnék mindenkit, már a legelejétől kezdve. Rabatin Ricsitől Erdei Gáboron át, aki 15 éve a legjobb barátom, az olyan társakig, akikkel az NB I-ben játszottam, így például Barczi Dávid, Egerszegi Tomi, Rajczi Peti vagy Remili. Épp azért is volt roppant nehéz meghozni ezt a döntést, mert nagyon sok szép élmény és jó sztori fűződik ehhez a klubhoz.

(Kapitányként)

TVE: Szokták mondani, hogy a Kerület egy nagyon különleges hely, sok szempontból. Sokszor elhangzik, hogy Óbudán van egy életérzés, ami átlengi a klubunkat is. Te is érzed, érezted ezt? Mit viszel magaddal?

SZV: Igazi családi hangulat és kohézió jellemzi ezt a klubot: az összes játékos jóban volt a vezetőkkel, és a büféstől a pályamunkásig mindenki ugyanazért az egy dologért harcolt, legyen szó a feljutásról vagy a bennmaradásról. Olyan mag volt a Kerületi TVE, ami nagyon ritka egy klub életében. Öröm és boldogság volt itt lenni, a kudarcok és sikerek részese lenni, így kihúzom magam és büszke vagyok arra, hogy a klub történetének nagyon komoly részese tudtam lenni.

TVE: A beszélgetés elején ugye felmerült, hogy még csak 31 éves vagy, de mégis a visszavonulás mellett döntöttél. Elégedetten vonulsz vissza?

SZV: Ha a Kerületet nézem, akkor abszolút, mert tényleg most van itt az ideje, hogy jó élményekkel tudjam lezárni a pályafutásom. Ugyanakkor van az a mondás, hogy szögre akasztom a stoplist, nos ez velem kapcsolatban nem állja meg a helyét. A sport és a foci ugyanúgy az életem része marad – nyilván nem profi szinten, de olyan biztosan nem lesz, hogy nem fogok élményszinten sportolni, ahogy abban is biztos lehet mindenki, hogy meg fogok fordulni a stadionban is meccseken a jövőben. És ha már itt tartunk, természetesen szeretnék köszönetet mondani az elmúlt négy és fél évért Scheer Sándor elnök úrnak, Szabó Bencének és a Kerület összes dolgozójának, na meg természetesen a szurkolóknak is!

(Pályafutása az utánpótlásnak is példaként szolgálhat)

Természetesen Vili távozásával kapcsolatban sportigazgatónkat, Sajó Dánielt is megkérdeztük, már csak azért is, mert pályafutásuk több fronton is keresztezte egymást.

„Így van! Bár úgy emlékszem, hogy ő egy-két héttel előbb érkezett a klubhoz, mint én. – emlékezett vissza pályafutásuk óbudai időszakának kezdetére sportigazgatónk. - Amúgy mi együtt kezdtük a pályafutásunkat, egy csapatban játszottunk utánpótlásban, szóval régre nyúlik vissza a kapcsolatunk, ismerem a családot is. Azt gondolom, hogy Vilire mindig jellemző volt a jó mentalitás és a megalkuvást nem tűrő játék. Igazából emberileg is egy nagyon jó embert ismertem meg a személyében, csak pozitív élményeim vannak vele kapcsolatban. Ő jelentette talán a stabilitást a csapat esetében. Ő egy olyan típusú ember, aki vezér tudott lenni a pályán és a pályán kívül is, őszinte, jó személyiségű srácról beszélhetünk vele kapcsolatban. Az új játékosok és az utánpótlásból felkerült fiatalok esetében is sokat jelentett, hogy van egy olyan játékos, egy olyan karakter, aki iránymutatást ad a társaknak. Gratulálok a karrierjéhez, mert ez egy kifejezetten szép pályafutás. Vili ugye játszott NB I-ben, NB II-ben és NB III-ban is, nemrég megszületett a kislánya, apuka lett, dolgozik a családi vállalkozásban is, szóval sok sikert kívánok neki a civil életben és tárt karokkal várjuk bármikor, amikor szeretne jönni, legyen szó bajnokiról vagy éppen edzőmeccsről.

Kedves Vili! Mindezek után mit is mondhatnánk. Bár a döntésed derült égből villámcsapásként ért bennünket, mégis nem lenne helyénvaló, ha magunkat sajnálnánk azért, mert már nem húzod magadra a Kerület szerelést és nem látunk többet a pályán. Éppen ezért inkább abba kapaszkodunk, amit te is hangsúlyoztál, hogy jó érzésekkel és megannyi szép emlékkel fejezed be profi pályafutásodat. A III. kerületi TVE dolgozóinak nevében kívánunk neked sok szerencsét és sikert a civil életben, köszönjük mindazt, amit klubunkért tettél az itt töltött időszakod alatt és természetesen várunk vissza, immáron szurkolóként.