Opavszky Balázs 22 évesen visszavonul, de a Kerület az élete része marad

A szurkolóknak talán feltűnhetett, hogy a felkészülési mérkőzéseken nem találkozhattak az összeállítást böngészve Opavszky Balázs nevével. Ez természetesen nem a véletlen műve, 22 éves játékosunk az ünnepek alatt arra az elhatározásra jutott, hogy befejezi profi pályafutását és a jövőben a tanulásra, illetve a civil életre fókuszál. A döntés okairól és a hogyan továbbról beszélgettünk Opával.

Opavszky Balázs, - vagy ahogy mindenki hívja, Opa - Vácott kezdte pályafutását, ám 11 éves korától már az MTK igazolt labdarúgója volt. Pályafutása meredeken ívelt fölfele, 17 évesen már az NB II-ben játszott, tagja volt, sőt csapatkapitánya az U17-es Európa-bajnokságon szereplő válogatottnak is. A Kerülettel is volt része sikerekben, NB II-es feljutást ünnepelhetett a csapattal, és talán nem túlzás kijelenteni – még akkor sem, ha a sorozat igazából még a felénél sem jár – hogy a Magyar Kupa idei kiírásának talán legnagyobb gólját is ő szerezte. Mindezek után hidegzuhanyként ért mindenkit a klub háza táján a fiatal játékos bejelentése, miszerint befejezi pályafutását és innentől a civil életre koncentrál. Opával pár napja ültünk le beszélgetni, a beszélgetés során pedig elárulta, hogy mi is áll a döntése mögött, felidéztük a legszebb pillanatokat pályafutásából és persze szóba került a hogyan tovább is.

„Nagyon maximalista embernek tartom magam. Mióta elkezdtem focizni, a legjobb csapatokban játszottam utánpótláskoromban, aztán 17 évesen bemutatkoztam az NB II-ben, játszottam a Kerületben, feljutottunk, ezek alapján azt gondoltam, hogy ebből nagyon jó karrier is kerekedhet és nagyon magas szintekre is eljuthatok. Az utóbbi két évben elkezdtem az egyetemet, az IBS-re járok, az érdeklődésem kinyílt a nagyvilág felé. Ezzel párhuzamosan azt éreztem, akárhogy próbálok teljesíteni a pályán olyan szinten, amit magamtól elvárok, nem tudok. Sok mindent megpróbáltam, hogy sikerüljön, de eljutottam oda, hogy belássam: ebből nem lesz az a pályafutás, amit szerettem volna magamnak, és az NB I-be sem fogok eljutni. Azt vallom, hogy az élsportot szenvedély nélkül nem érdemes csinálni és nekem az élsport iránti szenvedélyem eltűnt az utóbbi időszakban. Az álprofizmus pedig távol áll tőlem, ezért volt szükség arra, hogy most hozzam meg ezt a döntést.” – beszélt elhatározásának hátteréről kendőzetlen őszinteséggel és némi önkritikával Opa.

(Kilencven mérkőzés óbudai kék-fehérben)

A döntést minden valószínűség szerint alaposan körüljárta, és hallva az okokat az embernek az az érzése támad, hogy még akkor is a legracionálisabb döntést hozta meg, ha ez a legfájdalmasabb is volt egyben. Elmondása szerint bár voltak jó meccsei, folyamatosan hiányérzete is volt önmagával szemben, illetve a teljesítményével kapcsolatban.

„Fájó dolog, hogy az NB II-ben nem tudtam annyi szerepet vállalni, mint akartam és úgy, ahogy szerettem volna. De például ez az elmúlt félév sem úgy indult, ahogy szerettem volna, nem úgy teljesítettem, és bár 22 évesen még fiatal vagyok, - így egy jó szezon után bármi megtörténhetne - de a kockázatot nem szeretném vállalni. Két út lehetne: vagy az említett jó szezonnal összejön minden, vagy nyolc-tíz év múlva is NB II-ben és NB III-ban játszok és egyszer majd úgy fejezem be, hogy visszanézve jól éreztem magam, de nem jutottam előrébb a karrieremben vagy az életemben. Ezt nem akartam vállalni, emiatt alakult így. Dönthettem volna így fél év múlva is, de a csapattal szemben nem lett volna korrekt, hiszen nem tudtam volna maximális koncentrációval segíteni. Így azt gondolom, hogy az a legjobb, ha megpróbálom kialakítani azt az életutat, amit a jövőben folytatni tudok.” – beszélt hihetetlen érettséggel a döntés okairól a Kerület, immáron csak volt játékosa.

Opavszky Balázs ahogy mondani szokás, egy igazán sportos családból származik, húga, Opavszky Réka ifjúsági világbajnok, valamint felnőtt világbajnoki ezüstérmes kenus. A család élete tehát a sport körül forog, éppen ezért sem lehetett könnyű megemészteni, hogy a testvérpár egyik tagja befejezi a profi sportot.

„Valóban meglepődtek és sajnálták is, hiszen a 17 évnyi munka, amit beletettem, most véget ért és bármennyire is akartam, nem tudom learatni a befektetett munka gyümölcsét. Viszont ismernek és tudják, hogy nem fogok a kardomba dőlni, így nem is féltenek.” – beszélt arról Balázs, hogy a család hogyan fogadta a döntését.

(Az U17-es válogatott csapatkapitányaként Eb-résztvevő volt) (fotó:vkla.hu)

Tizenhét éves pályafutása során megannyi élménynek és sikernek volt részese, mindezek ellenére, amikor a legkedvesebb emlékek után érdeklődtünk, akkor nem sokat gondolkodott azon, hogy melyeket említse kiemelt helyen.

„A válogatott időszakot nagyra tartom. Kint voltunk az U17-es Eb-n, csapatkapitány voltam, nagyon szerettem. A Budafokkal való feljutást is kiemelném, sajnálom, hogy nem tudtam az NB I-ben ragadni, és a Kerülettel szerzett NB III-as bajnoki címet is ide sorolnám, nagyon jó kis szezon volt.” – elevenítette fel a legnagyobb sikereket pályafutásából Opa, de természetesen a Kerületben eltöltött évei is legalább ekkora jelentőséggel bírnak, lévén két és fél év alatt azért volt része sikerekben, meg persze sok barátra is lelt, jó embereket ismert meg.

„Arra a személyiségre, aki most vagyok, nagyon nagy befolyással volt az itt töltött időszak.” – fűzi hozzá.

Ami pedig a távlati terveket illeti, a labdarúgástól nem tervezi, hogy eltávolodik, jóllehet bizonyos szerepkörökben nem látja magát egyáltalán.

„Edzőként nem tudom magam elképzelni, ez már régóta kialakult bennem, viszont a menedzsmentben, esetleg sportigazgatóként szívesen folytatnám. Tenni fogok lépéseket, tervezem megszerezni a kellő papírokat, aztán meglátjuk. A focitól nem szakadok el, nem is szeretnék, ide is ki fogok jönni, mert jó kapcsolatban váltunk el. Nagyon szurkolok a Kerületnek továbbra is, de most másfelé halad a jövőm.” – zárta a beszélgetést Opa.

Mindezek után nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjük a Kerületért tett erőfeszítéseidet Opa, kívánjuk, hogy a civil életben is sikeres legyél és természetesen várunk a lelátón, immáron szurkolóként. És sok minden más mellett a Vidinek lőtt bombagólodat sem felejtjük el egy darabig...