2020-ban csatlakozott a Kerülethez, három évet töltött Óbudán, amely időszak alatt megannyi élménnyel és tapasztalattal gazdagodott, amiknek köszönhetően most valóra válik egy álma, és Olaszországban folytatja pályafutását női Ob1-es csapatunk egyik legjobbja, Kudella Panna. A korábban Junior VB bronzérmet is nyert játékos oroszlánrészt vállalt az elmúlt évek alatt elért nagyszerű pillanatokból, mint például a történelmi sikert jelentő Magyar Kupa menetelés, amire minden TVE szurkoló örömmel emlékezhet vissza. Interjúnkban Kudival beszélgetünk az előtte álló kalandról, a váltás körülményeiről, a céljairól, a Kerületben való fejlődéséről, arról, hogy kik és hogyan segítették őt a legjobban az itt töltött évek alatt, és természetesen Kudi megragadta az alkalmat, hogy üzenjen óbudai szurkolóinknak is!
Fel tudod idézni, hogy kerültél a III. kerületi TVE-hez?
A Kerülethez 2020-ban kerültem, már nagyon érett akkoriban a csapatváltás. Nagyon tetszett, amit Dénes felvázolt a jövőre nézve, nem beszélve arról, hogy amikor felsorolta kik lesznek a csapattársaim, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy a Kerületet válasszam-e. Itt szeretném kiemelni Kisteleki Dórát, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert igazi példakép volt, és mindig öröm volt nézni azt a magasszínvonalú játékot, amit játszott. Mindig biztatott, gyakoroltunk is együtt edzésen többször, illetve ami nagyon fontos, hogy nem csak a technikai tudásban segített, hanem a lelki támogatásával is erősített, és ezt viszem magammal tovább, amíg csak vízilabdázok.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az itt eltöltött időszak alatt?
A legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor bejutottunk a legjobb négybe a Magyar Kupában. Konkrétan az egész mérkőzés ideje alatt forrt körülöttem a víz, azt éreztem, hogy borzasztóan tele vagyok energiával és mindenáron nyerni akarok ma. Már percekkel a mérkőzés vége előtt rázott a hideg, egyrészt a fáradtságtól, másrészt mert azt éreztem, hogy meglesz, sikerülni fog. Az egész folyamat nagy nyomot hagyott bennem, az hogy addig min mentünk keresztül a csapattal, és hogy együtt, együttes erővel el tudtuk érni ezt az eredményt, arról nem is beszélve, hogy mennyire őrjöngött a lelátó, amikor megnyertük azt a mérkőzést, így azt mondhatom, hogy egyértelműen ez volt a legemlékezetesebb pillanatom a Kerületnél.
Három év távlatából nézve miben fejlődtél a legtöbbet ez alatt az időszak alatt?
Véleményem szerint, amiben a legtöbbet fejlődtem, hogy univerzális játékos lettem, így több poszton is tudok érvényesülni. A másik, amit kiemelhetek, az a védekezés, mert azáltal, hogy több poszton játszottam, azt érzem, hogy jobban átlátom a pályát és sokkal többet tudok segíteni a társaimnak is a mérkőzések alatt.
“Amit ígértem, teljesítettem, nagyon örülök, hogy Kudi bennünket választott. Amikor megkerestem, három évet kértem, ez alatt az idő alatt egy teljesen más, már nemzetközi szinten is bevethető játékost formáltunk belőle. Közel voltunk tavaly, hogy már feljebb lép, de sikerült meggyőznöm és maradt. Teljesen mást láttunk benne, mint korábbi klubjában, de neki ez tetszett és valljuk be őszintén nekünk is. Nagyon gyorsan alkalmazkodott mindenhez, bár voltak pillanatok mikor nem értette miről beszélünk, igaz csak az elején. Óriási segítségemre volt Kisteleki Dóri az edzéseken, Kudi pedig jól használta ki a szabad területeket Dóri mögött a mérkőzéseken. Most mennie kell, mert készen áll egy komoly kihívásra. Mi mindent köszönünk, és azzal búcsúzom, amit három éve mondtam: Ha veled fejlődünk, köztünk lesz a helyed! Hajrá Kudi, várunk vissza!” - Lukács Dénes, vezetőedzőVan olyan, hogy kedvenc csapattárs, vagy nem emelnél ki senkit a csapatból?
Alapvetően nem szeretek ilyenkor senkit kiemelni, de Pápai Barbinak is nagy szerepe volt abban, hogy a Kerületet választottam. Közel tíz éve ismerjük egymást és utánpótlás válogatottban szinte mindig csapattársak voltunk, azóta már legjobb barátnőkké is váltunk és emellett imádtunk együtt játszani. Az biztos, hogy ő nagyon nagyon fog hiányozni a vízből, de örülök annak, hogy ebben az elmúlt három évben még legalább egy klubnál játszhattunk. Mindenesetre azt megígértettem vele, hogyha már levezetek, akkor valahol csatlakozik hozzám és egy évet még játszunk együtt. :)
Miért döntöttél a váltás mellett? Sokat gondolkodtál, vagy egyből tudtad, hogy menni kell?
Egyből tudtam, hogy mennem kell, mert ez egy nagy lehetőség. Aki jobban ismer, az tudja, hogy nagy álmom volt, később pedig célom is volt, hogy egyszer Olaszországban játszhassak. Ez az ország korábban már elvarázsolt, és emellett a vízilabda kultúrájuk az, ami igazán megfogott, ezért viszonylag gyorsan meg tudtam hozni a döntésemet, és az életemben is úgy alakultak a dolgok, hogy éreztem, ezzel a lehetőséggel most élnem kell.
Mit kell tudni az új csapatról? Beszéltél már az edzővel, mik az elvárások, milyen játékstílust játszik a csapat, egyáltalán mit kell ilyenkor tudnia egy játékosnak? Hány évre írtál alá?
Amit a csapatról tudni kell, hogy az előző szezonban negyedik helyen zárták az alapszakaszt, végül pedig az ötödik helyen végeztek a bajnokságban, úgyhogy ebből kiindulva és mivel erősödik a csapatunk, úgy gondolom reális cél, hogy bekerüljünk a top háromba az olasz bajnokságban. Részletekről nem beszéltünk az edzővel, de természetesen szó volt a csapatról és a csapatösszeállításról, arról, hogy ő miért szeretett volna leigazolni, hogy mi a szerepem, milyen posztokon szeretne majd játszatni és pontosan mit is vár el tőlem. Már az első perctől kezdve nagyon segítőkészek, mindenben próbálnak segíteni nekem, ami az ott élésemmel kapcsolatos. Nagyon várom már, hogy kiutazzak. Valószínűleg augusztus végén fogok kimenni, és szeptember elsején kezdjük is a felkészülést. Egy éves szerződést írtam alá.
Milyen célokat határoztál meg a jövőre nézve?
A jövőre nézve az a célom, hogy minél jobb játékos legyek, fejlődjek, vezéregyéniséggé tudjak válni a csapatban.
Ismersz onnan játékost?
Igen, egy érkező játékost ismerek, akit Ana Milicevicnek hívnak. Ő szerb állampolgár, de már tavaly is Olaszországban játszott. Korábban már játszottunk egymás ellen nemzetközi mérkőzéseken, így onnan ismerjük egymást. Illetve névről ki ne ismerné Roberta Bianconit, aki olimpiai ezüstérmes játékos, ő szintén a csapattársam lesz majd. A csapattal még nem találkoztam, de nagyon várom, hogy mindenkit megismerjek.
És végül, mivel búcsúznál az óbudai szurkolóktól, a Klubtól?
Ha őszinte akarok lenni, akkor valóban nem gondolkodtam sokat a Rapallóval kapcsolatban, de azért nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, mert szerettem a Kerületben játszani és tényleg úgy éreztem az első perctől kezdve, hogy egy családra találtam, amiben nagy szerepe volt Dénesnek, aki külön foglalkozott a játékosok pszichés állapotával is. Amikor odaigazoltam a Kerülethez, azt mondta nekem, hogy szabad kezet ad, bízik bennem és amennyit csak tudok – persze ésszel - de lőjek kapura, és ilyet szerintem előtte még nem nagyon hallottam edzőtől. Alapvetően ideérkezésemkor nem voltam egy önbizalommal teli, magabiztos játékos, de Dénes ebben is sokat segített, biztatott, hogy igenis álljak bele az adott helyzetbe, higgyek magamban és akkor sikerülni fog. A csapatunkat mind a három évben nagyon szerettem. Vannak játékosok, akikkel a három év alatt végig együtt játszottunk, de sokan távoztak és jöttek is. Azt imádtam, hogy mindig úgy jártunk le az uszodába, hogy mosollyal fogadtuk egymást és érdekelt minket, hogy mi történik a másikkal az uszodán kívül is. Igyekeztünk még a kondi edzéseken is jó hangulatot teremteni, bár ezt olykor Tibi megnehezítette az izzasztó, kemény gyakorlatokkal.:) Neki is sokat köszönhetek, mert az edzéseinek köszönhetően nagyon sokat tudtam erősödni.
A szurkolóinkkal kapcsolatban, azt gondolom, hogy az idei év igazán felejthetetlen volt. Imádtam, hogy minden meccs előtt a játékos bemutatásoknál a Hajrá Kerület! kiáltásoktól visszhangzott az uszoda. Nagyon nagyon köszönöm nekik azt a hangulatot, amit minden mérkőzésen teremtettek, a buzdítást, a biztatást még akkor is, ha padlóra kerültünk. A lányoknak pedig nagyon szurkolok, figyelni fogom a meccseket és a későbbiekben mindenképpen szeretnék majd visszatérni a Kerülethez.