Kun György: „Nagyon jó döntést hoztam, amikor elvállaltam a munkát”

Néhány hónapja nagyot fordult a világ Kun Györggyel. Még novemberben beszélgettünk vele U-16-os csapatának kiváló, őszi teljesítménye kapcsán, majd az interjú azon szakaszában, amikor a jövőjét firtattuk elárulta, hogy el tudná magát képzelni edzőként a felnőttfutballban is, de szóba került többek között az is, hogy a honi szakemberek közül kinek az edzői filozófiájával tud azonosulni leginkább. A beszélgetés során aztán Aczél Zoltán neve is felmerült, aztán az élet hirtelen úgy hozta, hogy Kun György a téli alapozást már az első csapat asszisztens edzőjeként, Aczél Zoltán segítőjeként kezdhette meg. A tősgyökeres óbudai szakemberrel újra leültünk beszélgetni, immáron új feladatairól, de természetesen nem mehettünk el szó nélkül utánpótláscsapatának szenzációs teljesítménye mellett sem, hiszen U-16-osaink legutóbbi beszélgetésünk óta továbbra is veretlenül állnak a bajnokságban.

TVE: Novemberben az utánpótlás-csapatodról és a munkádról beszélgettünk, és akkor azt mondtad, hogy el tudnád magad képzelni felnőttcsapat mellett is. Elég gyorsan eljött ez a lehetőség. Novemberben gondoltál már erre, vagy derült égből villámcsapásként jött?

Kun György: A Mesterrel beszéltünk már arról, hogy esetleg lesz lehetőség, de jó kis karácsonyi ajándék volt: december 26-án írta az e-mailt, hogy vállalnám-e ezt a szerepet. A legszebb karácsonyi ajándék volt nekem. Picit reménykedtem benne, hogy lehet belőle valami és bele tudok kóstolni a felnőttfutballba, úgyhogy természetesen boldogan vállaltam el, és azóta is azt gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam, amikor elvállaltam a munkát.

Legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondtad, a Magyarországon dolgozó edzők közül Ricardo Moniz és Aczél Zoltán filozófiájával tudsz leginkább azonosulni. Most, hogy belülről tapasztalod ezt a folyamatot, hogyan látod a munkát a Mesterrel?

Ez egy több szempontból is szerencsés találkozás: emberileg és szakmailag is egy vonalat képviselünk, félszavakból értjük egymást, át tudom érezni és gondolni, mit képzel a futballról. Az U16-osokkal másfél éve elkezdtünk egy munkát, ott ráhúztam a saját gondolatmenetemet a csapatra – nekem jó visszajelzés, hogy működik, amit egy edző kitalál és amilyen a filozófiája. Ugyanezzel szembesültem a felnőttcsapatnál. Az már más kérdés, hogy alakulhat úgy az helyzet, hogy nem tudjuk úgy megvalósítani az elképzeléseinket, ahogy azokat szeretnénk, hiszen ez keret- és játékosfüggő is, az alapfilozófia viszont 99 százalékig ugyanaz.

Mi az, amit tanultál az elmúlt pár hónapban?

Játékszervezés, struktúra a felállások terén, mit játszik az ellenfél, mit akarunk mi játszani. Annyiból könnyebb dolgom van, hogy hátulról tudom figyelni a mérkőzést – stresszből, de mégsem olyan stresszből, mint a vezetőedző. Rengeteget fejlődtem, főleg taktikailag. Az edzés felépítésében sok új gyakorlat van, választékos a meló, és sok olyan elem is megjelenik, amit én is csináltatok a gyerekekkel: átmenetjátékok, letámadás, visszatámadás. A mi filozófiánk és egyben a Mester filozófiája is, hogy alaphelyzetből az átmenetet minél gyorsabban meg tudjuk csinálni a pálya bármely területén. Ebből a szempontból is nagyon szerencsés a mi találkozásunk. Remélem, hogy tudunk tovább együtt dolgozni és igényt tart a munkámra, sokat beszélgetünk erről négyszemközt. Ismertük a másikat régóta, de most közelebb kerültünk egymáshoz. Emberként és edzőként is nagyon szeretek vele együtt dolgozni. Nekem ez egy új fejezet az életemben, de azt gondolom, efelé kell elmennem.

(Fotó: Szabó Péter)

Hogyan néz ki egy asszisztensedző feladatköre?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert sok mindent rám bíz a Mester, nagyon hagy élni, kikéri a véleményemet a csapat előtt is, a taktikánál is. Az elején furcsa volt, hiszen más egy felnőttcsapattal, mint az utánpótlással, ebbe is bele kell rázódni, hogy ki tudd egészíteni, amit ő mond a mérkőzésről vagy edzésről. Ebben kell 110 százalékig benne lenned: hozzátegyél valamit ahhoz, hogy jobbak legyenek a játékosok. Ő nem azt akarja hallani, hogy mi az, ami frankó, hanem azt, hogy mi az az apró segítség, ami támpont lehet számára is. Akkor mutatkozik meg, hogy milyen a kapcsolatunk, amikor jön egy nem várt vereség: hogyan tudjuk egymást felhúzni, tovább lendíteni. Ez is egy asszisztensedző feladata: hogyan tudja megtámogatni emberileg a vezetőedzőt.

Komoly játékosmúltad van, ráadásul a Kerülethez is komoly a kötődésed. A játékosok nyilván tudták, hogy ki vagy, de hogyan fogadtak?

Mindig magamat adom, nem akarok mellébeszélni, félrebeszélni, mindig az aranyközépút a jó. Azt érzem, tisztelnek, elfogadnak. Megbeszéljük, hogy miben kell többet nyújtaniuk, de ez az őszinteség a fontos: ha egy játékos szembesül azzal, hogy miben változhat és azt korrektül elmondja neki az asszisztensedző, az csak segíthet. Ebben is előrébb léptünk: korrekt a viszonyunk mindenkivel, szemtől szembe kommunikálunk. Mindig jót akarunk, próbálom a lehető legjobban átadni a felnőtteknek.

Ez a legnehezebb része a feladatkörödnek, vagy van még ennél nehezebb is?

K.GY.: Az a legnehezebb, hogy megtaláld az egyensúlyt. Jól dolgozik a keret, a mentális részét nagyon jól visszaadják nekünk a játékosok, jó az egyveleg, de sokat kell még fejlődnünk abban, hogy mi az, amit mi szeretnénk velük játszani.

Az Aczél Zoltán mellett tanultakat kamatoztatod az utánpótlás-csapatodnál is?

Abszolút, főleg azt a részét, hogy hogyan meccseljek. Az U16-tal nyilván nem kell annyit meccselni, mint a felnőttel, de sokkal higgadtabb vagyok: azt a fegyelmet, amit kapok a felnőttnél, átemelem a gyerekekhez is. Érdeklődnek a srácok, hogy mi van a felnőttcsapatnál, hogyan megy ott a dolog, tisztelik a munkát, és ez nagyon jó. Sok a teendő, rengeteget dolgozom, de ebben a félévben olyat léptem előre szakmailag és emberileg is, ami messzire repíthet minket. Edzéselméleti és gyakorlati dolgokat is át tudok húzni az U16-ra, arról nem is beszélve, hogy közös edzések is vannak a felnőttel, és hatalmas könnyebbség, hogy más kivitelben is, de tudják, hogy mit akarunk velük csináltatni, így otthonosan mozognak a felnőttek között is. Irreális elvárásokat nyilván nem támasztunk a fiatalokhoz, de a Mester is elmondja, hogy mi az, amiben fejlődni kéne. Ott van például Polonkai Zsombor, aki nagyon tehetséges játékos az U16-ban, a lövőereje megvan, de a mentális részen kell sokat javulnia. Nyilván óriási ugrásról beszélünk az utánpótlás és a felnőtt között, de segíti őket a közös munka.

(Fotó: Szabó Péter)

A fiatalok továbbra is veretlenek, immár húsz meccsnél tart a sorozat. Előre nyilván nem jelented ki, hogy megvan a bajnoki cím, de hogyan lehet mentálisan olyan szintre helyezni a gyerekeket, hogy a nyomasztó fölény ellenére ugyanúgy megmaradjon a koncentrációjuk, a figyelmük, ne szálljanak el vagy ne ijedjenek meg?

Magammal kell lejátszanom a saját feszültségemet, és nem rakom rá ezt a gyerekekre: mindig azt mondom, hogy a következő meccsre koncentráljunk, dolgozzunk keményen, higgyünk abban, amit elkezdtünk. Azt érzem, nagyon hisznek bennem. Volt egy hullámvölgyünk, sok sérülttel, beteggel, így csináltunk egy háromhetes utófelkészülést, mert fizikálisan nem voltunk olyan szinten, amilyen játékot szeretnénk játszani. Az első meccseken nem voltunk jó állapotban, mostanra viszont már ott tartunk fizikálisan is, ahol én azt vártam. Nem szabad terhet rakni a gyerekekre, ez a legfontosabb. Nagyon jó versenyzőtípusok vannak a keretben, úgyhogy nem aggódom.

A klub szintjén mit jelentene, ha meglenne a bajnoki cím?

Feljutnánk az alap csoportba. Itt még vár ránk előbb egy rájátszás az UDSE vagy az Eger ellen, kemény dió lesz, de készülünk rá. Az U16-os korosztály ebből a szempontból különleges: kicsit eredményesnek is kell lenni, közben szép focit kell játszani, miközben a legfontosabb a jövő. Őket is erősíti a jó foci és az eredményesség. Ha feszesek tudunk maradni a következő fordulókra, akkor elérjük a céljainkat, és klubszinten is előrébb tudunk lépni. A legfontosabb pedig: a felnőttcsapatnak is szüksége van arra, hogy legyenek saját nevelésű játékosok, akikre hosszú távon számítani lehet.