Juhász Roland: „Jól döntöttem, amikor ide szerződtem, többet is kaptam, mint amire számítottam.”

A jelenlegi szezonnal kapcsolatban egyelőre van még némi hiányérzete, de úgy érzi, hogy jó irányba megy és ami fontos, jó kezekben is van a csapat. Az újonnan érkezőkkel elégedett, de valószínűleg lesz még változás a keretben. Egy igazolásnál kiemelten fontosnak tarja, hogy a játékos ne csak szakmailag, hanem emberileg is hozzá tudjon tenni a klub értékeihez. Az utánpótlás kiemelt szerepet játszik a tervei között, szeretné, ha minél több fiatalt sikerülne beépíteni a felnőtt labdarúgásba és azt is elmondja, hogy szerinte mi kell ehhez. Meg persze azt is, hogy mik a benyomásai a Kerületről és hogy érzi magát Óbudán. Sportigazgatónkkal, Juhász Rolanddal beszélgettünk a múlt hét végén.

TVE: Hogyan értékeled a csapat eddigi szereplését? A tabellán jelenleg nem azt a pozíciót foglalja el a csapat, amelyet a szezon elején remélt mindenki. Voltak jó mérkőzések, jó produkciók, sőt a Vidi elleni szereplés például ki is emelkedett, de az igazság az, hogy voltak csalódást keltő eredmények is.

(a beszélgetés a Gyirmót elleni bajnoki előtt készült, – a szerk.)

Juhász Roland: Felemás az érzés az eddigiekkel kapcsolatban. Nyilván tisztában vagyok a csapat képességeivel, és azzal is, hogy ebben az osztályban a keretünk megfelelő erőt képvisel ahhoz, hogy a kitűzött célt, a másodosztályba jutást elérjük, ugyanakkor van bennem hiányérzet, hiszen a megfelelő mentalitás, az a kis plusz, amit a csapat például a Fehérvár ellen mutatott 60 percig, néha hiányzik. Ha minden meccsen így lépnénk pályára, többpontos előnnyel vezetnénk a bajnokságban. Ezt a játékosok is érzik. A csapat visszavágyik a másodosztályba, ez természetesen nagyon fontos, de ennek az eléréséhez minden edzésen, minden nap bele kell rakni a maximumot. Ez az osztály pláne megköveteli, hiszen minden meccs brusztos, sok ellenfél végighajtja a meccset, rúgnak, ütnek, harapnak. Az azért megnyugtató, hogy edzésen azt látom vissza, hogy küzdenek, remélem, meccseken is egyre inkább kijön ez.

TVE: A MOL Fehérvár ellen küzdött, harapott a társaság. De ez várható is volt, hiszen egy „kirakatcsapat” ellen minden játékos meg akarja mutatni magát. Ezt nyilván nem lehet számon kérni senkin, ez talán a sportolói természet velejárója is, még az is lehet, hogy esetleg könnyebb egy nagyobb csapatnak nekimenni, mint egy kiscsapatnak. Viszont hogyan lehet azt elérni, hogy egy alacsonyabban rangsorolt gárda ellen is hasonló teljesítménnyel rukkoljon elő az adott csapat?

JR: Az a nagy dolog, ha ugyanúgy fel tudod magad szívni bármilyen ellenfél ellen – még az olyan meccsekre is, amikről azt gondolod, hogy könnyebbek, hiszen újabb lehetőséget adnak arra, hogy bizonyítsd: jó játékos vagy, okkal vagy itt, egyénileg és csapatszinten is a másik felé tudsz kerekedni. Minden héten azért kell küzdeni bármilyen osztályban, hogy a magasabb szintet meg tudd ugrani. Sosem szerettem azt a kifogást, hogy egyes csapatok ellen papíron könnyebb játszani. Nyilván a Fehérvár ellen több néző volt kint, nagyobb várakozással, de itt mindig jó hangulat van. Számomra a barátságos meccsek is téttel bírtak a csapatba kerülésért, a helyem biztosításáért, és amíg fiatalként azért küzdöttem, hogy számoljanak velem a kezdőben, idősebbként már figyeltem a fiatalokra, amelyik ott kopogtatott a posztomra ácsingózva.

TVE: Azt hiba lenne nem észrevenni, hogy a játékosok kezdenek csapattá érni, a hangulat jó az öltözőn belül is, az edzések is jó hangulatban telnek. Ez minek köszönhető? Hiszen nyáron azért nagy volt a jövés-menés, ráadásul az előző szezon egy komoly csalódással zárult.

JR: A sikerek összehozzák a csapatot. A másodosztályból való kiesés után negatív hullámból kellett újjáépíteni a csapatot, ami nyilván teljesen más helyzetet is jelent. Vannak játékosok, akik szintén kieső csapattól érkeztek, az önbizalmukat vissza kell adni, de úgy érzem, a vezetőedzőnk, Aczél Zoltán erre a legmegfelelőbb személy, hiszen rengeteget foglalkozik a játékosok lelkével és könnyen megtalálja a hozzájuk vezető utat. Mindenki hisz a játékosokban, a stábban, még egy picit több kell mindenkitől, hogy teljes mértékben átforduljon az egész.

TVE: Voltak olyan játékosok, akik még a nyári érkezőknél is később csatlakoztak, Kirják Henrik vagy éppen Grabant Bence alig egy hónapja tartozik Aczél Zoltán keretéhez. Mik a benyomásaid az új fiúkról?

JR: Henrik többet edzett külön egyedül, csapatmunkában kevesebbet vett részt, időigényesebb dolog volt az övé. Bence Pécsről érkezett, kisebb sérülés hátráltatta. Mindketten hozzá tudnak tenni a csapat játékához, folyamatos játékkal még inkább megjön az önbizalmuk. Jól érzik magukat, az pedig csak rajtuk múlik, hogy mennyire élnek a vezetőedzői bizalommal.

TVE: Decemberig tart az őszi szezon, azt követően egy mondhatni hosszú szünet következik. Lehet-e már tudni, hogy mi lesz a forgatókönyve a „holtidénynek”, illetve azt, hogy az átigazolási szezon hogyan alakul. Vannak már erre vonatkozó tervek, vagy még korai erről beszélni?

JR: Szeptemberig leginkább arról szólt a munka, hogy véglegessé, ütőképessé formáljuk a keretet. Sok meccsre járunk mi is, eljut hozzánk egy-két ajánlás, de megbeszélünk mindent Szabó Bencével és közösen hozzuk meg a döntéseket. Törekszünk a minőségre, nem mennyiséget igazolunk. Lehet, hogy szűkebb is a keret, mint korábban gondolták volna, de fontos, hogy olyan játékosok jöjjenek ide, akik hozzá tudnak tenni a csapat játékához és hosszú távon is tudunk rájuk számítani. Nem szeretném, ha a játékosok egymásnak adnák a kilincset, jó egységet próbálunk létrehozni és az emberi tulajdonságokat is nézzük. Szeretnék folyamatosságot az átigazolásoknál is. Megnézzük, melyik pozíciókra szeretnénk erősíteni, a következő hetekben összeáll egy lista. Folyamatosan nézzük a játékosokat, mert fontos, hogy minden elő legyen készítve és ne januárban kezdjünk el kapkodni, mert az már késő. Egy átigazolási időszak vége egyben egy újnak a kezdete, a harmadosztályban pedig különösen, hiszen nem egyszerű az élvonalból vagy a másodosztályból igazolni. Szép kihívás, de jó is egyben, hogy már most vannak feladataink a téli átigazolásokkal kapcsolatban.

TVE: Aczél Zoltánnal beszélgettünk pár hete, természetesen a vele folytatott beszélgetés kapcsán is előjöttek a tervek a jövővel kapcsolatban. A feljutást kivétel nélkül mindenki kötelezőnek tartja, de azért azzal tisztában kell lennünk, hogy a szabályváltozások miatt ez a mostani bajnokság végén lényegesen nehezebb lesz. Te mit gondolsz a versenykiírás megváltoztatásáról?

JR: Azért küzdünk, hogy feljussunk. Először nyerjük meg a bajnokságot, mert akkor jöhet csak a playoff, a ki-ki meccs, amit egyáltalán nem neveznék könnyűnek. Fontos, hogy most olyan pozícióba kerüljünk, amivel télen jönnének játékosok, velük kiegészülve pedig tavasszal olyan csapat állhatna össze, amely a playoffban sikerrel vívhatja ki a feljutást. Nyilván sok mérkőzés van még hátra, így tényleg csak a részcélok kitűzése és elérése a legfontosabb.

TVE: Azt többször, több platformon is hangsúlyoztad, hogy a Kerület egy tehetségközpont, így kiemelten fontos a vezetőség számára, hogy a fiatalok is eljussanak ahhoz a lehetőséghez, hogy bemutatkozhassanak a felnőtt csapatban. Mi kell ahhoz, hogy az utánpótlásunk folyamatosan fejlődjön, mit kell tennie az Egyesületnek ahhoz, hogy a gyerekek pályaíve ne rekedjen meg és később akár a nagycsapatnál is számításba kerüljenek a legjobbak.

JR: Olyan pályát igyekszünk mutatni a gyerekeknek és a szüleiknek, amely hosszú távon is szimpatikussá teheti a Kerületet. Szeretem, ha egy fiatal lehetőséget lát a klubban és nem azt, hogy anyagilag hogy tud belőle profitálni. Kiemelt bajnokságban játszanak, több meccsüket is megnézzük, látom, hogy vannak olyanok, akik tehetségesek, így külön fontos, hogy érezzék a felnőttfocit, beleszagoljanak picit a légkörbe. Nagy lépés az utánpótlásból a felnőttek közé lépni, de örülök, ha megérzik: itt van lehetőségük.

TVE: A munkád mekkora részét teszi ki az utánpótlás feltérképezése, hogy milyen munka zajlik a fiatalok körül?

JR: A munkaköröm egy komoly részét. A következő hetek is arról fognak szólni, hogy minél több utánpótlás-meccset megnézzek, még jobban megismerjem az edzők munkáját, lássam az összképet és felmérjem, mi az, amivel még inkább pluszt tudunk adni. Remek érzés, mikor azt halljuk vissza, hogy jó a közösség, jó az edző és ezért marad itt a gyerek. Itt minden adott ahhoz, hogy egy tehetséges fiatal eljusson, beépüljön a felnőttfociba.

TVE: Nem tartozik szorosan a témához, de mit veszel észre, érzik a srácok, tudják, hogy kivel állnak szemben, hogy a magyar labdarúgás egyik legendája, az egyik Eb-hős áll a pálya szélén és figyeli az edzésüket, a meccsüket?

JR: A kisebbeknek talán nem mond sokat a nevem, de a nagyobbaknál nyilván igen. Megkapom a tiszteletet, de szeretem, ha a gyerekek ugyanúgy közvetlenek velem és én is ugyanúgy közvetlen vagyok velük, és szeretek észrevétlen maradni. Van egy futballmúltam, amire büszke vagyok, jólesik, ha visszagondolnak erre vagy arra, de már az motivál, hogy ezen az oldalon legyek sikeres és aktív. Jólesne, ha idővel úgy emlegetnének, mint aki megkönnyítette azt, hogy a gyerekek profi futballistává váljanak és ők is jó emlékekkel gondolnának vissza az itt töltött időszakra.

TVE: Pályafutásod során nagy kluboknál fordultál meg. Nem lehet azzal vádolni, hogy vándormadár lettél volna, MTK, Anderlecht, Fehérvár az állomáshelyeid. A Kerület egy nagy múltú, patinás klub, de azért nem hasonlítható az előbb felsoroltakhoz. Hogy érzed magad Óbudán, hogy érzed magad a Kerületnél?

JR: Nagyon jól érzem magam a Kerületnél, ez az alapja mindennek. Olyan emberek vesznek körül, akikkel jó dolgozni, egy irányba húzzuk a szekeret. Szülői szinten is jó közösségek vannak, öröm hallani, hogy hangosak a meccseken. Mindig ilyen benyomásom volt a klubról, többször voltam kint meccseken az elmúlt években. A Kerületnek van egy energiája, ami közösséget teremt és ezt immár belülről is alá tudom támasztani. Olyanok dolgoznak itt, akikkel ennek a légkörnek a fenntartása abszolút lehetséges. Sok olyan helyzettel szembesülök, amivel tudok fejlődni, jó döntés született, amikor ideszerződtem, és többet is kaptam, mint amire számítottam.