Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a június 18. és 25-e között megrendezett HABAWABA Nemzetközi ifjúsági vízilabda Fesztiválon vett részt Illés Heni és Fekete Dávid csapata. A lignanói tornán 96 csapat képviseltette magát és ezen a rendkívül erős és sok csapatos megmérettetésen az óbudai gyerekek végül a 47. helyen zártak. A fesztivál végeztével Illés Henivel ültünk le beszélgetni és kértük meg, hogy beszámolójával hozza közelebb olvasóinkhoz a torna hangulatát, feszült és boldog pillanatait és a fiatalok mindennapjait ezen a különleges és rendkívül intenzív eseményen.
-Milyen várakozásokkal vágtatok neki a gyerekekkel a tornának?
Ez a nemzetközi torna minden játékosnak egy teljesen új élmény volt. Mindenki nagyon kíváncsian várta milyenek lesznek a csapatok, a hangulat, a szálláson hány ágyas szobák lesznek és persze, hogy hogyan tudunk helytállni egy ilyen híres tornán, ahova szinte az egész világról érkeztek csapatok.
-Mit kell tudni erről a tornáról?
A HABAWABA vízilabda fesztivált 2006-ban alapították, és azóta minden évben megrendezésre kerül. Az alapítók között van többek között Ratkó Rudic (aki jelen volt a tornán is), illetve Manuel Estierta, Alessandro Campagna és Gabriel Pomilio. Óriási élmény és hihetetlenül nagy dolog egy klub életében, ha eljut egy ilyen tornára a csapata. U10-es és U12-es csapatok versenyeznek, és plusz egy hét van az U13-as korosztály számára. A lebonyolításába nem mennék bele nagyon részletesen, mert nem a legegyszerűbb, de a lényeg, hogy itt más szabályok vonatkoznak a csapatokra, mint az itthoni bajnokságban, többek között 2x11 perc játékidő 2p szünettel, futóórával, 5+1 - ben játszunk (itthon 6+1-ben), nincs fault (itthon van fault), nagyon minimális testi kontakt van, nincs center játék, ha bárki bent tartózkodik, az passzív játéknak minősül. Nagyon sokban különbözik az itthoni szabályoktól és ehhez minél hamarabb, egy-két meccs alatt alkalmazkodni kell annak érdekében, hogy sikeresek tudjunk lenni.
- Hány csapattal képviseltettétek a Klubot az olaszországi eseményen?
Mi csak egy csapattal indultunk, de volt lehetőség kettő, vagy akár mind a három korosztályban is indulni.
- Hogy kell egy ilyen tornát elképzelni, mi a menetrend?
Nos, ez lehet nagyon változó. Az első 3 napnak megvolt a beosztása. Hétfőn délután egy mérkőzést játszottunk, így délelőtt tengerpartozással indítottunk. Kedden reggel és délután volt meccsünk, és szerdán ugyanígy folytatódott. Ami a napirendet illeti, minden nap megvolt a reggeli, az ebéd és a vacsora idő, illetve, hogy mikor lehetett lemenni a tengerpartra, mikor volt kötelező csendes pihenő, vagy egy kis telefon idő. A torna vége felé, pénteken már a délelőtti meccs után megtudtuk, hogy nem egész 2 óra múlva újabb mérkőzést játszunk majd. Nehéz volt úgy egy teljes menetrendet kialakítani, hogy a meccs időpontok nem azonos időkben voltak.
- A gyerekeknek nehéz volt felvenni a torna és a meccsek ritmusát?
Mondhatjuk, hogy az első mérkőzés hideg zuhany volt nem csak a játékosoknak, nekünk is edzőknek. Csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Egy medencében egyszerre 3 mérkőzés zajlott, egyszerre 3 sípszó, szurkolók és edzők kiabálása. Azt hittem sokkal nehezebb lesz ehhez alkalmazkodnunk, de egy meccs elég volt ahhoz, hogy megértsük hogyan is működik a torna. Felvettük a ritmust, és szépen beleálltunk a mérkőzésekbe.
- Miért volt hasznos szerinted a torna, miben fejlődtek a legtöbbet a gyerekek?
A csapategységben, és mondhatom, hogy a rengeteg tapasztalat mellett amit gyűjtöttek, ez volt az egyik legfontosabb. Sikerült egy csapattá válni, óriásit léptek ebben előre, és ezért nagyon büszke vagyok rájuk. Megértették, hogy itt másképp nem tudnak eredményesek lenni, pár nap után már a mérkőzés előtt körbe ülve beszélték át a szabályokat és, hogy mire hogyan kell odafigyelni. Ennek hatására a játékban is elkezdtek még jobban bízni egymásban, és csapathoz hasonló játék képet mutatni. Aki a padon ült üvöltve szurkolt a vízben lévő csapattársainak. Óriási öröm volt ezt látni nekem.
- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésetek?
Mindenképpen az Ortigia Sharks csapata elleni volt a legemlékezetesebb mérkőzésünk. Az Ortigia a csoportjában veretlen, nagyon erős olasz csapat volt, és bár vereséget szenvedtünk tőlük, egy álom volt ahogy játszottak a gyerekek. A körülmények ellenére olyan küzdés, akarás, elszántság volt bennük, amit bárki megirigyelne. Hihetetlenül büszke voltam rájuk és nagyon meg is dicsértem őket. Elhitték, hogy nincs lehetetlen és igenis egy ilyen csapatot is meg lehet verni.
- Összességében elégedett vagy az eredménnyel és a mutatott játékkal?
Persze mindig lesz bennem hiányérzet, mert maximalista vagyok és a legjobbat szeretném kihozni belőlük, de igen, elégedett vagyok. Először szerepeltünk egy ilyen kaliberű tornán, sokaknak az első hosszabb távollét a szülőktől, másik ország, napi két meccs, így mindent összevetve a 47. helyen végezni a 96 csapatból szerintem szuper eredmény.
- Hogyan alakul a felkészülésetek az új idényre, mikortól kezdődnek az edzések a gyerekeknek?
Július 24-ig van pihenőnk, onnantól kezdődik a felkészülés és a tábor. Ha minden jól alakul, részt veszünk majd tornán is, és próbáljuk minél élvezhetőbbé tenni az alapozó időszakot.