„Gyanítottam, hogy nagy a baj"–Földeák Levente a sérüléséről és az azzal járó mentális nehézségekről

Négy hete egy kisebb sérülést maga mögött hagyva immáron megkönnyebbülve, motiváltan és ami a legfontosabb, egészségesen érkezett edzésre Földeák Levente. Az öröm azonban nem tartott sokáig, az egymás elleni játék során ugyanis egy párharcot követően Levi a földön maradt. Abban a pillanatban még senki sem gondolta, hogy nagy lehet a baj, ám gyorsan megváltozott. Levi ugyanis csak nagy fájdalmak közepette tudott lábra állni, majd úgy kellett besegíteni az öltözőbe. A diagnózisra nem kellett sokat várni, viszont az elkeserítő eredményt hozott, súlyos sérülés és hosszú kihagyás lett a történet vége. Fiatal játékosunkkal a napokban ültünk le beszélgetni, hogy megtudjuk, hogyan érzi magát, hogy halad a rehabilitációval, illetve kíváncsiak voltunk arra is, hogy egy ilyen súlyos sérülést és a vele járó kényszerszünetet mennyire nehéz lelkileg feldolgoznia egy futballistának.

Szurkolóinknak feltűnhetett, hogy Földeák Levente nevével mostanság nem találkozhatnak a csapatösszeállítást böngészve. Ennek oka nem más, mint egy sérülés, ám Levi esetében nyugodtan beszélhetünk sérüléshullámról. Fiatal játékosunk egy vádliszakadás miatti háromhetes kényszerpihenőt követően tért vissza, ám az öröme nem tartott sokáig, ugyanis egy újabb, ám ezúttal egy jóval komolyabb sérülés akadályozza a munkában.

„Három hét kihagyás után tértem vissza. Teljesen jó erőben voltam, vissza is álltam, ám csupán egy hetet edzettem. Az ominózus tréning végén kaptam sajnos egy rúgást. Ott még nem éreztem, hogy nagy baj lehet, de ugye nem tudtam ráállni a lábamra és akkor már gyanítottam, hogy baj lesz.” – elevenítette fel a történteket ifjú középpályásunk, akit az öltözőben az orvosi stáb rögtön kezelésbe vett, majd ezt követően kórházi vizsgálat és a diagnózis következett.

„A diagnózis sípcsont és szárkapocscsont törés, viszont szerencsére nem mozdult el a csont és így műteni sem kellett. De, amikor én is először meghallottam, akkor elsőre eléggé megrémültem, hogy akkor most minimum egy év kihagyás vár rám. De miután nincs szükség műtétre, így viszonylag könnyen megúsztam, mert hat hétig gipszben leszek ugyan, de aztán fokozatosan lehet terhelni és kezdődhet a rehabilitáció.” – beszélt sérüléséről meglepően optimistán Levi.

Persze kell is az optimizmus ilyen esetekben, hiszen egy játékos számára a sérülés a lehető legrosszabb forgatókönyv, pláne, ha az hosszabb kihagyással is párosul. Levente esetében pont egy ilyen esetről beszélünk, hiszen a hathetes gipszes időszak után még egy hasonlóan hosszú rehabilitáció is vár rá. A munka ugyanakkor már javában zajlik, hiszen a makulátlan gyógyulás érdekében nem fér bele az időpocsékolás. Levinek szoros időbeosztásban telnek a napjai, az iskolát követően a klubházba vezet az útja, ahol Joó Réka vezetésével zajlik a rehabilitáció első szakasza.

„Amikor tudok akkor iskolában vagyok, utána pedig jövök edzésre, csinálom a rehabot. Réka leveszi rólam a gipszet, aztán különböző lézeres kezelések következnek, illetve a Bemer gép segítségét is igénybe vesszük, azzal dolgozunk a lábamon. Utána jön egy kis torna, majd, ha kell akkor még egy masszírozást is kap a sérült lábam, majd kis láberősítő feladatokkal zárul az aznapi edzés programom.” - ad betekintést a menetrendbe Levente.

Elmondása szerint fájdalma az elején volt, ám az már elmúlt és a mankóval való közlekedés sem esik nehezére. Az viszont már sokkal inkább, hogy kiszolgáltatott, hogy gyakran rá van utalva mások segítségére, illetve, hogy nem lehet a csapat közelében és így úgy érzi, hogy kiesik a körforgásból, a keret mindennapjaiból, ezt pedig mentálisan nem könnyű feldolgozni.

„Nehéz és furcsa egyszerre ez a helyzet, mert én nem nagyon voltam még sérült pályafutásom során. Ez meg most ráadásul két sérülés is gyors egymásutánban, és amikor már azt hittem, hogy minden rendben, akkor jött ez, ami viszont egy hosszabb és súlyosabb. A másik, amiért nehéz, hogy bár jövök minden nap, mint mindenki más, de azért én nem mehetek ki a társakkal az edzőpályára és így azért valamennyire eltávolodom tőlük. Furcsán hangzik ez, hiszen természetesen a sérülés ellenére a csapat tagja vagyok, de akkor is. Ők kint vannak én itt bent, az öltözőben sem nagyon vagyok, az élet viszont ott zajlik meg az edzéseken. Egy közösségben vagyunk, de én mégis külön. Szóval ez nehéz így.” – beszélt a sérülés lelki részéről Levi.

Három hét telt el a hathetes fekvőgipszes időszakból, a menetrend szerint a gipsz levétele után rehabilitáció következik és ha minden a tervek szerint alakul, akkor januárra már teljesen felépülve várhatja a téli alapozást középpályásunk. Ez utóbbi motiválja leginkább, hiszen szeretne ismét Aczél Zoltán irányításával dolgozni Levi, aki tavaly márciusban került fel a felnőttek közé. Akkor ugyan még csak edzéseken vett részt, ám a nyártól már teljes értékű játékosa lett a keretnek és már bajnoki mérkőzéseken is pályára léphetett.

„A beilleszkedés könnyen ment, ugyanakkor a felnőtt labdarúgás tempóját meg kellett szoknom, mind a meccseken mind az edzéseken. Nem volt egyszerű a mentális része sem, hiszen ezen a szinten már a tréningeken is 100%-os koncentrációval kell beleállni a játékba. Ez már profi szint, itt nem lehet „ellazázni” semmit, az edzés elejétől a végéig koncentrálni kell és bele kell tenni mindent, ami benned van. Az idősebb játékosok amúgy is rögtön szólnak, ha esetleg „flegmázik” valamelyik fiatal, de sokat is segítenek. Rajczi Peti vagy Szalai Vili rögtön szól, ha valamit jól, vagy rosszul csinálok, de sokat segített Barczi Dávid vagy Fejes Andris is.” – adott Levi betekintést abba, hogy mennyire nehéz az átállás az utánpótlásból a felnőtt futballba.

A sérülésnek és a kényszerpihenőnek köszönhetően jelenleg az átlagosnál talán több szabadideje van fiatal játékosunknak, így adódik a kérdés, hogy mivel üti el a fekvőgipszes időszakot.

„Szoktam például videójátékozni is, de nem vagyok az az igazán őrült játékos típus. Ha van szabadidőm, akkor inkább a barátaimmal vagyok és megyünk ide-oda, ám ez most ugye nem lehetséges. Nagyon szeretek meccset nézni, ez talán a kedvenc időtöltésem, leginkább apukámmal. Csak leülünk és ami meccs van, azt megnézzük. Kedvencem a Barcelona és ami még nagy kedvenc, ha nem csapatról van szó, az a Premier League. Magyarországról nincs kedvencem, de a Fradinak azért szurkolunk most a nemzetközi kupában.” – beszélt mindennapjairól, illetve kedvenc időtöltéséről sérült középpályásunk.

Az elkövetkezendő hetekben Levi számára egyelőre sajnos nem marad más, mint a videójátékozás és a meccsnézés, de öröm az ürömben, hogy akár még az is előfordulhat, hogy kedvenc csapatát éppen a Ferencváros ellen láthatja majd játszani az Európa Ligában. Mondjuk akkor sem lesz irigylésre méltó helyzetben, hiszen valakinek csak szurkolnia kell. Mindenesetre ennél nagyobb gondja ne legyen Levinek, akinek jó meccsnézést és gyors gyógyulást, mielőbbi visszatérést kívánunk.