Egy Kerület 15 perc alatt nem kaphat két ilyen gólt! – Aczél Zoltán értékelte a ZTE elleni bajnokit

Vereséggel zárta csapatunk vasárnap a Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzést, ennek köszönhetően immáron 10 pontra kerültünk a listavezető Tatabányától. A különbség - nincs ezen mit ezen szépíteni - nagy, ám Aczél Zoltán mindezek ellenére sem temeti a csapatát. Ahogy az öltözőben sem volt üvöltözés, mert a Mester szerint azt senki nem mondhatja, hogy a játékosai ne akarnák a sikert. Mentálisan nincs gond, ugyanakkor a hibák szemmel láthatóak. A találkozó utáni szokásos edzői értékelésében Aczél Zoltán ezekről a hibákról beszélt, illetve arról a hiányzó pluszról, ami ahhoz kéne, hogy az ilyen meccseket le tudja zárni a csapat.

Vasárnap a bajnokság 17. fordulójában 2-1-es vereséget szenvedett csapatunk a Zalaegerszegtől. A találkozó kísértetiesen hasonlított a Balatonfüred ellenihez, annyi különbséggel, hogy ezúttal az első 15-20 percben egy fokkal nehezebben melegedett bele a meccsbe a társaság, ám azt követően kontrollálta a találkozót egészen a 70. perc környékéig, köszönhetően többek között a 33. percben megszerzett gólunknak is. Csapatunk találatát ezúttal is a kapitány, Barczi Dávid jegyezte, aki a 9. forduló óta minden mérkőzésen legalább egyszer betalál. A menetrendszerű Barczi gólt azonban nem követte újabb Kerület találat, pedig helyzeteink ezúttal is voltak, ellenben a zalaiak kétszer is betaláltak.

„Elképesztő indulatok és keserűség van bennem – kezdte az értékelést Aczél Zoltán. Kicsit déja vu érzésem van. Vegyük a tegnapi mérkőzést, ahol találkozunk egy fiatal játékosokból álló csapattal, néhányan lejátszanak és a felnőtt csapat stílusát másolva, a Ricardo Moniz által a felnőtt csapattal elsajátított rendszerben futballoznak, előrefelé védekezve. Ehhez az elején hozzá kellett szoknunk, az első félidő nagy iramban telt el, de kontrollált félidő volt. Ha jól emlékszem a Kemenes Botinak egyszer kellett csak védenie. Húsz percig kerestük rajtuk a fogást, ám azt követően kimondottan jól futballozott a csapat. Nagyon sok helyen szereztünk labdát és voltak helyzeteink is. Ott volt az Egerszegi Tomi fejese, a Kozics Barna lövése, az Elek Bence fejese, illetve a gól, amelyet egy labdaszerzés előzött meg, majd utána Barczi Dávid zseniálisan kilépve belőtte a helyzetet. Utána is volt még lehetőségünk, Vankó Imrénél például, amikor lövés helyett passzt választott. Ezt a mérkőzést már az első félidőben két góllal kellett volna megnyernünk, ami azt jelenti, hogy az első gól után rá kellett volna rúgni a másodikat, hogy a fiatalokat elkedvetlenítsük. Jó félidőt láttam, az öltözőben is csupán pár dologra kellett felhívnom a figyelmet. Az ellenfélnek – pedig ügyes fiatalok alkották a csapatot – nem nagyon volt helyzete, a labdát többet birtokoltuk, szóval a fejekben nem kellett rendet tenni, lényegében ott folytattuk, ahol a kaposvári meccset abbahagytuk.” – elevenítette fel vezetőedzőnk, Aczél Zoltán a mérkőzés első felének a történetét.

A félidőben az egy gólos előny birtokában a Mester annyit kért saját elmondása szerint, hogy ne fussák el magukat a játékosok, figyeljenek az ellenfél széljátékára, próbáljanak labdát szerezni, valamint ugyanazt az agresszivitást és koncentrálást hozzák, amit addig, no meg lehetőleg rúgják rá a második gólt, hogy eldőljön a találkozó.

„Lehet engem bántani, de a játékosokat nem, mert akarták ezt a győzelmet. De persze ebben azért mindenkinek felelőssége van. Amíg melózni kell, amíg gólt kell szerezni, addig ez a csapat megszakad. Viszont amint megvan az első gól, utána kicsit esik a koncentráció, csak egy picit, de ez a kicsi is elég ahhoz, hogy az ellenfél több labdát szerez, több lehetősége lesz. Jönnek azok a pillanatok, amikor rossz döntéseket hozunk, ziccer passzok maradnak ki és jön egy gól. A Kerület egy ilyen 65-70 percet, ezt a melót 15 perc alatt nem amortizálhatja le. Visszanéztem a gólokat, két olyan védekezési hibát követtünk el, ami megengedhetetlen. Az első gól meg kell hagyni szép volt, de nem jöhetett volna létre. A kényszerítő levédekezését az U8-ban tanítják, de félpályán lehet faultolni is, ezt nem kellene felnőtt szinten magyaráznom. A gólt követően előjött a pánik, ezt lehetett látni a játékosokon, pedig még 15 perc hátra volt a rendes játékidőben. A mai futballban akár egy perc alatt is gólt, gólokat lehet szerezni, nem kell megijedni. Az utolsó 15 perc az, amivel kapcsolatban hiányérzetem lehet, de azt nem mondhatom, hogy nem akartak volna. A felelősséget vállalom, de az öltözőt nem vertem szét és nem verem szét, mert nincs értelme. Ezek hibák, ezek nem akarati tényezők. És akkor ott van a játékvezetés, amit én általában soha nem hozok szóba, nem szoktam bírózni. De azért a meccsen Kokenszki Norbi esete elég büntetőgyanús szituáció volt, illetve az első gólt úgy kaptuk, hogy a partjelzőt felülbírálva a játékvezető az ellenfélnek adta a bedobás lehetőségét. Persze a félpályánál történt mindez, szóval erre sem lehet igazából ráfogni. A szerencse akkor lesz forgandó, majd akkor lesz a mi oldalunkon, ha azt csináljuk, mint Kaposváron, amikor 90 percen át 100%-osan koncentráltunk. A második gólunk viszont vérlázító volt, hiszen az ellenfél nem tudatos támadást vezetett, hanem egy felszabadító rúgás előzte meg a gólt. Egyéni hibák, amelyek nem akarattal történnek, de súlyos pontveszteségeket jelentenek.” – adott még mélyebb elemzést az összecsapásról és a vereség okairól Aczél Zoltán.

A Mester szerint az idény elején tapasztalt mentális hiányosság már rég a múlté, az akarati tényezőkkel nincs gond, talán éppen ezért tapsolta meg a közönség egy része a játékosokat a mérkőzést követően.

„Nem tudom azt mondani, hogy a csapatom nem akar. Ezt azok a szurkolók is látják, akik elkísértek minket Kaposvárra és megtapsolták a játékosokat vasárnap is. Ettől függetlenül a Kerület egyszerűen nem teheti meg, hogy az utolsó 15 percben ilyen hibákat követ el. De a felelősség nem csak hátul van, hanem középen, a labdaszerző embereken és elől is, ahol jobb koncentrációval lehetőség nyílik a mérkőzések lezárására. Valami hiányzik, hiszen egy agyonnyert meccset valamiért mégsem tudunk megnyerni, vagy egy ilyen találkozót, mint a vasárnapi, engedünk kicsúszni a kezünk közül. Ez az én felelősségem, de van rá megoldásom.”

Aczél Zoltán szerint a csapatnak és a stábnak most a legfontosabb dolga az lesz, hogy a hátralévő három meccset maximális tudással és odaadással lehozza és begyűjtse a megszerezhető összes pontot. Aztán a téli szünetben le kell vonni a tanulságokat, húzni kell egy vonalat, ki kell értékelni az elmúlt félévet és újult erővel neki kell menni a tavasznak a célokat szem előtt tartva.

Csapatunkra a következő fordulóban az a Budaörs vár, amely a 17. fordulóban Csornán játszott döntetlent, viszont öt mérkőzés óta veretlen ráadásul hazai pályán megnehezítette már egy-két csapat dolgát. Nem ígérkezik könnyű feladatnak tehát a vasárnapi, ám innentől már nincs más választás, nyerni kell, bármi áron!