Bozsik Fesztivál Óbudán 1.0

Grőb Ákos utánpótlás edző beszámolója:

"Nyár vége, ősz eleje, reggeli huszonfokos hőérzet, ideális futball idő. Újrakezdés. A vírus megjelenése okozta leállás utáni első Bozsik fesztiválnak adott otthont egyesületünk.

Mily régen is volt az előző.., de végre valahára beindultak ezek a programok is, ámbátor manapság a vírushelyzet finoman szólva sem lett jobb. Ennek hatására, mivel lehetett számítani a legalább annyi szülő (sőt!) mint gyermek aránypárra, ezért az új rendeletek a nézők korlátozását írták elő.

Az óbudai, konkrétan Kalap utcai három emeletes panelből vasárnap reggeli kutyasétáltatásra induló asszonyság arra lett döbbenten figyelmes, hogy több száz ember különböző csoportokban gyülekezik az utcán, mondjuk úgy színek szerint. Egy jobb MDF piac forgalmával vetekedő reggeli tömeg ha egymástól másfél méteres távolságot tartott volna, akár a nagyobb bevásárlóközpontig is nyúlhatott volna az embercsoport. Szóval, így indult.

A kisebbek az utca végében lévő élőfüves pályára masíroztak, megannyi bója, megannyi kiskapu és legalább többször annyi gól várt a csöppségekre, itt a szülők a közterületről viszonylag kényelmesen szemlélődhettek.

Aztán a stadionban az edzők beterelték (no jó, bekísérték!) a gyerekeket szép rendezett sorokban - oszlopokban, felült minden résztvevő a lelátóra, majd Bence bácsi Futball és mosolygás könyvéből kaphatott mindenki néhány soros felolvasást.

Miután a pályára mentek a focisták, máris jöhettek a nézők, de csak a lelátóig juthattak, mindenkinek itt kellett helyet foglalnia, majd a szemét nagyra nyitni, hogy az átellenben lévő műfüves pályát belássa. Távcsöveket (még!) nem láttam senkinél, de kerület szerte ismert Kerület rántott húsos szendvicset annál többet. Így kell ezt, pihenjen a szülő, nem kell az oldalvonal mellett duzzadó erekkel irányítani a saját és a többi gyereket, végtére is van talán edzője, van talán saját gondolata, meg hát tulajdonképpen jusson eszünkbe, hogy ez az ő kis színpadja..

A műfű(vek) miután funinho (négykapus játék) és rendes kétkapus pályára osztódtak, helyet adtak a több mint 140 gyermeknek egyszerre az egy időben való sportoltatására. Itt azért elosztani, megosztani, beosztani minden kis focistát, az előzetes tervezés ellenére is kisebb bravúr volt, de Bence bácsi átlátta a helyzetet, megszervezte a pályafelügyeleteket és minden résztvevő talált helyet elég focizásra.

A Bozsik program kicsit a grundok világát szerette volna előzetesen visszahozni, így belefért bőven, hogy egy csapatban nem csak egy bizonyos egyesületben lévő gyerekek játszottak, de legalább nem volt senki csere, mindenkinek ugyanannyi perc jutott a labda körül.

Nyilván voltak nagyobb különbségek a negyedórás játékok alatt, ezeket majd ráfűzzük a tapasztalatfüzérünkre és legközelebb az elosztásnál lesz valami erősorrend. Mindent egybevetve jópofa kis program kerekedett, rengeteg mosolygós arccal (hisz a lényeg ennél a programnál ezen van), a végén mindenki majszolhatott egy kis csokit, pár oklevél és fociskártya is, hogy hivatalosan fogalmazzunk: kiosztásra került!

A szövetségi ellenőr megnyilvánulásából is le lehetett szűrni, hogy jó kezekben van nálunk az U7 és U9 fesztivál. A végén boldog fényképezés, majd le és elvonulás következett. Volt olyan kolléga is aki a center füves pályát átjáró turistaútnak nézhette, hamár szépen le van nyírva.. majd cipője talpának sima bordázatlanságát mutatva még igazat is adott magának, miután jelzést kapott az illemről, illetve annak elmaradtáról.. Képzelheti, ha valaki az ő munkahelyi íróasztalán átmászna, csak mert arra rövidebb. Van még mit tanulni!

Hajrá Foci, Hajrá Kerület!