A súlyosan megsérülő Szmola Bálintnak a csapat is sokat segít a felépülésben

Lassan öt hónapja már, hogy az őszi szezon utolsó meccsén egy teljesen ártalmatlan szituációban súlyos sérülést szenvedett kapusunk, Szmola Bálint. Az operációt, majd a rövid pihenőt követően januártól gőzerővel vette kezdetét a rehabilitáció. A visszatérés még azért várat magára, de Bálint fegyelmezetten és türelmesen végzi az előírt feladatokat, ennek köszönhetően pedig az utóbbi napokban már előkerült a labda és szorgosan rója a köröket is a futópályán. A sérülés lélektani részéről, a rehabilitációról, de a kapusok olykor mostohának tűnő sorsáról is beszélgettünk a minap Szmola Bálinttal.

Az őszi idény utolsó meccsén, a Győr ellen egy ártalmatlan helyzetben sérültél meg: felugrottál egy labdáért és a visszaérkezésnél történt a baj. Mesélj kicsit erről a szituációról!

Jött egy hosszú indítás, a tizenhatoson kívül el akartam söprögetni a labdát, picit magasabbra pattant, mint arra számítottam, fel kellett ugranom, hogy eltaláljam. Rossz testhelyzetben voltam, és tényleg kontakt nélkül, ártalmatlan szituációban történt a sérülés. A jobb lábamra estem, nyújtott lábbal, elöl volt a testsúlyom – egyből reccsenést hallottam és éreztem, hogy van probléma. Nyilalló fájdalom volt a térdemben, elterültem a gyepen és nem tudtam folytatni a játékot. A legelső diagnózisom szerint nem tűnt úgy, hogy a keresztszalagom elszakadt, oldalszalagra vagy porcra tippeltünk, bíztam is ebben, de másnap reggel MR-re voltam és jött az információ: az elülső keresztszalagom szakadt el. Mellbe vágott, hiszen nem volt előtte soha komoly sérülésem. Kapusként egy-egy ujjtörés belefér, de az hiányeszköz, mint a hokisoknál a fog... Remélem, ez volt az első és utolsó ilyen eset.

Mit jelent egy ilyen sérülés? Minimum egyéves kihagyást?

Akik értenek hozzá, azt mondják, hogy 18 éves kornál fiatalabban egy évet, és 12 hónapnál hamarabb nem is engednek vissza játékost, hiszen szalagot kell pótolni, ínat tesznek be a szalag helyére, és az, hogy az átformálódjon, befogadja a szervezet, a szövetesedési idővel együtt hivatalosan 12 hónap. Viszont, ha jól halad a rehabilitáció, akkor az izmokat az ízület köré vissza lehet erőltetni úgy, hogy öt és fél-hat hónap legyen a visszatérés. Ez nagy kockázatot jelent, hiszen minimum 9 hónapot kell várni, hogy kicsi legyen a kockázati esély az újbóli sérülésre.

Hogyan telnek azóta a napjaid?

Dr. Majzik Ernő december 8-án műtött – szerencsére gyorsan kaptam időpontot, hiszen a sérülés után egy héttel a legjobb kezekben műtöttek meg. A téli pihenőidőszak így tényleg pihenéssel telt, három hétig kellett mankóznom, karácsony és szilveszter között tudtam először a saját lábamon járni. A december fekvéssel telt leginkább, aztán január elején, ahogy kezdett a csapat a felkészüléssel, ugyanúgy jöttem velük és azóta itt töltöm a mindennapjaimat, folyik a rehabilitációm. Január közepe-vége óta két helyre járok: Varró Tinához a Budai Tenisz Centrumba, és a hét három-négy napját itt töltöm bent Joó Rékával. Nagyon jó kezekben vagyok mindkét helyen. Réka az, aki a sérülés legelső mozzanatától kezdve együtt dolgozik velem és teljes mértékben látja, hogy mi történik, reagál is mindenre. Köszönöm nekik, hogy ennyi időt és energiát áldoznak rám, mert hosszú a felépülési idő, sok időt is töltünk együtt, barátkoznunk is kell.

Nem lehet könnyű helyzet ez számodra, hiszen most türelmesnek és fegyelmezettnek kell lenned. Tőled amúgy távol áll ez a habitus, türelmes vagy türelmetlen ember vagy, főleg a mostanihoz hasonló szituációkban?

Erről a rehabosokat is meg kéne kérdezni, de én türelmesnek tartom magam most, még úgy is, hogy az életben egyébként nem vagyok az. Mindenkinek vannak mélypontjai, vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, rossz hetek és rossz napok, de jó, hogy a csapat közelében vagyok, mert hol átlendítenek a holtponton, hol még több erőt adnak a felépüléshez. Nyár közepére lehet saccolni a visszatérésemet a pályára, hogy a közeljövőben ez hogyan fog alakulni, azt majd meglátjuk.

Amúgy van olyan példaképed a kapusok között, akinek kifejezetten figyeled a karrierjét és történt hasonló sérülés. vele, majd topállapotban tudott visszatérni?

Aznap, amikor kijöttem a kórházból, Manuel Neuernek a sípcsontja tört el síelés közben. Az sem jelent rövid rehabilitációt, ráadásul nincs egyszerű helyzetben, hiszen 36 évesen nem fiatal, bár a kapusok idősebben is a csúcson tudnak lenni. Ő is megszakad minden nap az edzőközpontban és nem nézi jó szemmel, hogy Sommer eközben nagyon jó teljesítményt nyújt. Piszkálhatja a csőrét, hogy ha majd visszajön, megmutatja, ki az úr a háznál. Tudok párhuzamot vonni a helyzetével, én is szeretnék a legjobb állapotban visszatérni a pályára.

A kapussors több szempontból is mostohasors, főleg, ha jön egy sérülés: egy posztra vagytok hárman, ha egy kapusnak jól megy, lehet, hogy végigvéd egy szezont, azaz nem nagy a fluktuáció. Most a sérülés miatt a sor utolsó helyére kerülsz elsőszámú kapusból – nyilván hozzászoktál a kapussors nehézségeihez, de ezt hogyan kezeled?

Az, hogy a sor végére kerültem, tény, viszont nem úgy, hogy egészéges állapotomban igazoltak két embert helyettem, hanem külső körülmények miatt nem állok rendelkezésre. Ez ki hogyan dolgozza fel: van, aki meg tudja nyugtatni magát, van, aki úgy érzi, hogy nem tudja megmutatni az edzéseken és meccseken. Én vegyesen érzem magam, hiszen tudom, hogy hosszú sérülésbe csöppentem bele. Nyilván fejben nem egyszerű kezelni, de ha sikerül úgy átkattintani, hogy most nekem ez a feladatom, erre kell koncentrálnom és a rehabnak is megvan a maga szépsége, remélem, hogy a szervezet, a test is meghálálja ezt. Helyettem senki nem csinálja meg a feladatomat, csak magamért felelek, a térdem pedig kizárólag fekvésből nem fog javulni, ha odafigyelek és odakoncentrálok, akkor normálisan halad a felépülés.

Támogatjátok egymást Hajaggal és Botival kapusként? Ahhoz képest, hogy posztriválisok vagytok, bizalmi kört alkottok?

Igen, külön csapatot alkotunk és ez így is van jól. Hiába egyszemélyes feladat, ez a közösség hála Istennek nagyon összetartó. Jönnek és kérdezik, hogy vagyok, de nemcsak ők, hanem a többiek is és a stábtagok is. Sok erőt tud adni, hogyha pár szót mondanak, jólesik az ember lelkének, pláne nehezebb időkben.

Mit szólsz a csapathoz? Sokan érkeztek, sokan mentek az átigazolási időszakban, a folytatás most jól nézett ki. Jelen helyzetben külső szemmel hogyan látod a csapatot a pályán és az öltözőben?

Ősszel belülről is láttam a meccseket, az sikerült, ahogy sikerült, volt, hogy nüanszokon múlt, volt, amikor alapjaiban véve kellett volna más dolgokat csinálni – a lényeg, hogy ott nem a céloknak megfelelő eredmények születtek. Télen ennek fényében változások is történtek a csapatnál, azóta javult az egység. Javarészt fiatalabb játékosok érkeztek, őket jól bele lehet állítani egy rendszerbe, ehhez hozzászoknak, alkalmazkodnak és ez a kulcs egy játékos esetében, ez a legdöntőbb tényező mindenhol. A hátrány nagyon nagy pontlemaradásban, de még ha ezt tavasszal nem is sikerül ledolgozni, a jövőre nézve nem dőlnek kardjukba emberek és játékosok. Mentálisan jól kell kezelni, hogy talán nem most van az, hogy utcahosszal kell nyerni a bajnokságot, mert az nem biztos, hogy sikerül. Úgy érzem, ezt mindenki jól kezeli most.