Május végén befejeződött a női OB I-es vízilabda szezon, amely során Lukács Dénes csapata végül a hetedik helyet szerezte meg. Vezetőedzőnkkel természetesen leültünk és kiértékeltük a mögöttünk hagyott idényt, amely rengeteg pozitív élményt adott a csapatnak és a szurkolótábornak egyaránt. A beszélgetés során számos témát érintettünk, így a fiatal játékosok fejlődését, a szezon csúcsmomentumait és persze szóba kerültek a hátráltató tényezők is.
Összegezzük a szezont! Az idény elején célként az ötödik-hatodik hely volt kitűzve, ebből végül hetedik hely lett. Rávághatnánk, hogy ez csalódást keltő, de ha megnézzük, hogy milyen sérüléshullámmal küzdött a csapat, hogy kulcsjátékosok estek ki, hogy rengeteg a fiatal a riválisokhoz képest, a hetedik hely mégsem lehet csalódást keltő. Te hogyan látod a szezont?
Ez a realitás. A szezon előtt természetesen ábrándozik az ember, kitűz célokat. Bízva önmagunkban és a tényben, hogy a körülményeinkhez képest mindig egy vagy két helyezéssel szoktunk előrébb végezni, joggal bíztunk az ötödik-hatodik helyben – a játékosnévsort látva nem álltunk messze az előttünk lévő csapatoktól. Nálunk öt utánpótláskorú játszott meghatározó szerepet, a BVSC-nél és a Szentesnél, azaz a legfőbb riválisainknál egy-két ilyen játékos van. Ez volt a különbség: három OB I-es múlttal rendelkező játékos a valós különbség a riválisaink és köztünk. A Magyar Kupa-bronz ugyanakkor mindent felülír, mert az egy csodálatos eredmény volt. Hosszú idő után tudtunk a klubnak érmet szerezni egy ilyen minőségű versenyben. A sérülések, betegségek hátráltattak bennünket, de ez kiszámíthatatlan a sportban, ezekkel senki sem kalkulálhat – természetesen komoly veszteséget jelentett nekünk minden hosszabb kihagyás, hiszen ahogy említettem, kevés volt az OB I-es múlttal rendelkező játékosunk. Utólag talán abban lehetett volna változtatni, ha idejében felismerjük és félretesszük a bajnokság alapszakaszát és csak a playoffra készülünk, mert akkor még ennél is nagyobb esélyünk lett volna. Így is nagyon odatettük magunkat, de ha csak erre koncentrálunk, lehet, hogy meglehetett volna a nagyobb bravúr.
Ha a szezon csúcsmomentumait nézzük, nyilván a kupa Final4 az első. Ezen kívül volt olyan meccs, ami után azt gondoltad, hogy extra volt, mindenkivel elégedett vagy és többet nyújtottak a játékosok, a csapat az elvártnál?
Sok olyan meccs volt, ahol nagyon jó teljesítményt nyújtottunk az első félidőben. A rövid cserepad miatt a minőségi meccseken a második félidőkre elfáradtunk, több ilyen meccs is volt. A szezonból sokkal inkább kiemelném a csapategységet, valamint három fiatal teljesítményét – Torkos Tamara 17 évesen nulla OB I-es tapasztalattal állt kapuba és a mezőny egyik legjobb kapusteljesítményét nyújtotta. Kiss Patrícia és Koltay Nadin teljesítményére is abszolút büszkék lehetünk, éltek a lehetőséggel, nagyon sokat fejlődtek.
(Fotó: Szabó Péter)
A következő szezonra miben kell mindenképp változtatni? Ideértve a csapatot, a játékosokat, a taktikát, a fiatalok szerepeltetését.
Azért nehéz válaszolni erre, mert nem tudom, milyen lesz a végleges játékoskeretünk. A tárgyalások elején vagy közepén tartunk, vannak kérdőjelek. Vannak csapatok, akik hosszú éveken keresztül hasonló taktikát játszanak, mindig ugyanazt lehet elvárni tőlük a kívülálló szemével. Nálunk ez nem így volt és nem is így lesz a jövőben sem. Próbálunk alkalmazkodni az aktuális játékosállományunkhoz. Hatalmas változás volt Gyöngyösi Anikó érkezése, hiszen nagyon komoly centerünk lett és Hajdú Róza játékára is nagy hatással volt, nagyon jó teljesítményt nyújtottak, jó kémiával, akár együtt, akár külön. Akkor tudunk beszélni változásról, amikor lesz kerethirdetésünk, illetve látjuk az ellenfelek kereteit is.
Egyvelege a csapatunk az idősebb és fiatalabb játékosoknak. Miben tudják segíteni egymást? Hogy állt össze úgy a csapat, hogy mindenki pozitív hatással legyen mindenkire?
Különösebb problémák nem voltak. Néha az idősebbek olyan szakmai tanácsokat adnak a fiataloknak, amilyen élethelyzettel még nem találkoztak. Lényegesebb ennél az emberi oldal: a lelki tényezők hangsúlyosabban játszanak szerepet és azt hiszem, ebből adódó probléma több is van egy női csapat esetében. Ilyen időnként eljut hozzám is, de jó esetben már öltözőn belül megoldódik. Az idősebbek támaszai a fiatalabbaknak ebben. A fiatalok az idősebbeknek a hangulatban segítenek leginkább – jó karakterű fiatalok vannak nálunk, egyikük sem magába forduló típus, hoztak egyéniséget, jókedvet, bohóságot a csapatba, ezért is működött jól a dolog.
Három fiatal játékost kiemeltél, talán adja magát a kérdés: a többieknek miben kell fejlődniük, hogy felérjenek az ő szintjükre?
Rajtuk kívül még három fiatal is volt a keretben: Hnatyszyn Kinga nagyon sokat hozzátett az eredményhez, sokat játszott, Zöld Tamara és Fodor Bea egyelőre szokják az OB I mezőnyét, jövőre jöhet számukra a nagyobb áttörés. Mindenki más poszton játszik, de törekszünk arra, hogy komplexek legyenek a játékosok, több poszton is jól mozogjanak, így nem rögzítjük a posztokat. A legtöbb játékosnak úszástudásban kell fejlődnie, az elmúlt 10-15 évben ez a legnagyobb problémája a női vízilabdázásnak – ma már nem úszómúlttal jönnek vízilabdázni a lányok, hanem egyből elkezdenek vízilabdázni, megtanulnak viszonylag jól úszni, de nem abban a minőségben, mint a régi szép időkben, amikor úszóként edzettek. Vissza lehet emlékezni Kisteleki Dórira vagy Drávucz Ritára az úszásmúltjukkal kapcsolatban. Nálunk Koltay Nadin rendkívül jó úszó, rajta kívül senkit nem tudnék kiemelni. Többen statikus pozícióban játszanak, oda nehéz megérkezni, ilyen például Zöld Tamara vagy Fodor Beatrix, nekik nagyobb fizikai erő kell, de az ő korukban ez még nem olyan mértékben fejleszthető, sokkal nagyobb bekkekkel vagy centerekkel találják szemben magukat. Kiss Patrícia jól kezelte ezeket a helyzeteket, kompenzálta a technikai tudásával azokat a fizikai hiányosságokat, ami egy képzett center és közte van.
A játékosok szavazata alapján Gyöngyösi Anikó lett az év játékosa. Csapatkapitánya is az együttesnek, ízig-vérig center, rutinos, olimpiai bronzérmes, de mi az a plusz, amit ad a csapatnak?
Visszahozta azt az érzést, amit Dóri és Rita jelentett anno: van egy példakép a csapatban, és egyike azoknak, akik a női vízilabdázás legnagyobb eredményét érték el az olimpián. Ha megnézzük a statisztikáját, fejlődött ebben a közegben, előrelépett, még akkor is, ha mindent megmutatott eddig a pályafutása során. Picit jobb lett, és ennek nagyon örülünk. Maximális odaadással mutatott példát a többieknek, ezzel motivált mindenkit és tompította az elkényelmesedési hajlamot.
Sok szó esett a fiatalokról, de hogy teljesítettek a rutinosabb játékosaink?
Valóban az ő szerepük mindenképpen meghatározó volt az eredményességünk szempontjából. Illés Heni a csapat motorja volt, egészen márciusig, míg a sérülése meg nem állította. Még én sem gondoltam, annak ellenére, hogy képben voltam, mekkora nehézség számunkra a kiválása. Ha játszik a playoff küzdelmeiben, akkor komoly esélyünk lett volna előrébb végezni. Brezovszki Gerda a csapat gólkirálynője lett 51 góllal, és az emlékezetes MK negyeddöntőn dudaszós góllal lőtt bennünket a négy közé. Óriásit fejlődött, vagy inkább átalakult a játéka az elmúlt 2 évben nálunk, kiegészítő emberből valódi vezéregyéniség lett belőle. Kudella Panna nehéz szerepben volt, de ezt ígértem neki tavaly mikor nem ment el a Fradiba. Megtanítottam a pálya minden szegletében játszani, amit korábban nem tudott. Lassabban ment az alkalmazkodás egy kicsit, de mostanra az egyik leguniverzálisabb játékosa lett a magyar mezőnynek. Pápai Barbi egy sérülés miatt szinte csak edzett és a padon ült, 3 évig repítette a csapatot, az idei évben a legfőbb dolga Torkos Tami építése volt, nem sikerült rosszul azt hiszem. A legfájóbb talán az, hogy teljes összeállításban egészségesen szinte csak az MK negyeddöntőben játszottunk egész éveben, azt viszont tudjuk milyen eredményt hozott akkor.
Lehet tudni bármit a keretről, hogy kik maradnak, kik mennek, kik jönnek?
Mi nem jelentünk be idejekorán játékosokat. Ahhoz hozzászoktunk, hogy a mieinket bejelentik máshol, aztán mégis maradnak. Február óta folyamatosan halljuk, melyik játékosunk hol folytatja, de mi nem megyünk bele ebbe a játékba. Néhány héten belül végleges lesz a keretünk, és újabb beszélgetés formájában tájékoztatjuk a szurkolóinkat.
A „ha” nem létezik a sportban, de ha minden úgy alakul, ahogy szeretnétek, akkor jövő ilyenkor miről szeretnél beszélni, mivel lennél elégedett játékban vagy helyezésben?
Helyezésben egyértelmű: szeretnénk 5-6. helyre előrelépnünk. Nehéz lesz úgy alakítani, ahogy szeretnénk, hiszen az egyik meghatározó játékosunkat bejelentette az új, olasz klubja, ettől függetlenül még alakulhat jól. Az ötödik hely azért is értékesebb lenne, mert az európai kupákba való besorolás megváltozik, az első hat ország első öt csapata ezentúl indulhat a Bajnokok Ligájában. Magyarország idetartozik, tehát ilyen szempontból ennek különös jelentősége lenne.