Évértékelő BLSZ U17

FOTÓ GALÉRIA

A téli keret átalakítás után 16 fős névsort kaptam, akikkel el kellett kezdeni a munkát. Ebből 4 játékos 2002-es születésű volt. Már a kezdetnél kiderült, hogy a névsorból 3 fő súlyos sérülést szenvedett még az őszi szezonban, illetve egy fő valószínűleg nem vállalta a változásokkal járó kihívást, és a tavasszal nem láttuk az edzéseken. Maradt 12 játékos, ebből 2 kapus ezért kértem, hogy a másik hasonló korosztályú csapatból, akik akkor magas létszámmal kezdtek, irányítsanak át legalább 2-3 játékost, hogy az edzéseken illetve a mérkőzéseken megfelelő létszámmal rendelkezzünk, amit meg is kaptam.

Már az első edzéseken kiderült, hogy mind tudásban, mind testalkatban, mind tempóban óriási eltérések vannak a játékosok között. Ezt valahogy közel egy szintre kellett hozni, a kérdés az volt, hogy a gyengébbek képesek lesznek-e felvenni a ritmust, vagy a magasabb tempóhoz szokott 2002-es születésű játékosok fognak kevésbé fejlődni. A cél természetesen továbbra is az maradt, amit a szezon előtt kitűzött a korosztály, és aminek az első részét el is végezték és első helyen fordultak a 2003-sok. A hozzáállással egy pillanatig nem volt probléma, mindenki megpróbált minden edzésen részt venni, és azon teljes erővel teljesíteni. Az edzőmérkőzéseken is azt láttam, hogy kezd egységes lenni a társaság, bár a idősebbek húzták a csapatot, de 2-3 fiatal megpróbált felnőni a többiekhez. Kialakult egy kezdő csapat, és szép eredményeket értünk el a felkészülés alatt. Sajnos az utolsó felkészülési mérkőzésen két súlyos, töréses sérülést szenvedtünk el, illetve az egyik új igazolásunk sítáborba eltörte a vállát, így mennyiségben, de minőségben is sokat gyengültünk. A bajnoki nyitányra a keret 12-13 mezőnyjátékosra fogyott, amit a mérkőzéseken a másik korosztályban kevesebb játéklehetőséghez jutó játékosokkal próbáltunk kiegészíteni.

Sajnos az első bajnoki mérkőzésen mindjárt vereséget szenvedtünk, közvetlen riválisunktól, a Budaörs csapatától, akik így át is vették a vezetést a tabellán. Ezek után nem játszottunk jól, nem játszottunk szépen, de viszont elkezdtünk eredményesek lenni. Folyamatosan hoztuk a mérkőzéseket, és talán mérkőzésről mérkőzésre azért a játék is javult. A tavaszi 4 fordulóban visszavettük az első helyet, ez újabb lendületet adott a csapatnak. Az edzéseken továbbra is ragyogóan dolgozott a társaság, de a mérkőzésre való felkészítés, periodizáció kemény feladatot adott. Az egész tavasz folyamán nem volt két egymást követő mérkőzés, amit ugyanazon a napon játszottunk volna. Játszottunk mi a hét minden napján, 2 naponta úgy, mint kéthetente. De ezen is túllendült a társaság, és az utolsó előtti mérkőzésre úgy futottunk ki, hogy akár már akkor megszerezhetjük a bajnoki címet. Bár nagyon jó, erős iramú mérkőzést játszottunk a Goldball FC ellen, a mi megerősített csapatunk csak döntetlent tudott elérni, ezért a döntés és az ünneplés megmaradt az utolsó fordulóra. Környén ismét nagy többségben a mi keretünkből kerültek ki a kezdő játékosok, és a szezon legnagyobb arányú győzelmét aratva, BAJNOKOK lettünk.

A tavaszi szezonban 12 mérkőzésen 9 győzelem 2 döntetlen és 1 vereség, 64 rúgott és 10 kapott gól a mérlegünk. Támadó stílust próbáltunk kialakítani, a 4-3-3-as felállási forma és a mérkőzésenkénti 5,33-as rúgott gólátlag ezt bizonyítja, de a 10 kapott gól is azt bizonyítja, ha támadsz, attól még nem biztos, hogy hátul kinyílsz és gólt kaphatsz.

Az egész keretből két játékost szeretnék kiemelni, Buják Brendont és Váradi Zalánt, akik mind emberi kvalitásukkal, mind játékukkal megmutatták, hogy kell viselkedni és harcolni, hogy értékes játékosok és emberek, akikre bármikor és bármilyen körülmény között számítani lehet.